Kedvenc helyek

Alanis Morissette: Havoc and Bright Lights

est.hu:
6/10
|
olvasói
4/10 (3)
[ pop / rock ] A magyar-kanadai származású Alanis Morissette-ről mindent tudunk, az énekesnő az elmúlt bő másfél évtizedben elénk tárta valamennyi lelki rezdülését. Ebből a szempontból a Havoc and Bright Lights sem hoz semmi újat. És sajnos más szempontból sem.
Alanisre a kilencvenes évek közepén figyelt fel a nemzetközi közvélemény, amikor két csacska tinilemez (Alanis, Now Is The Time) után egy nála kétszer idősebb producerrel, Glen Ballarddal kihozta a Jagged Little Pillt, ezt az azóta már klasszikussá vált lemezt. Düh, frusztráció, szerelem, szex, kétségbeesés, vágy és harag, ja és pop. Harapós témák, együtt ordítható, mindenki számára felfogható szövegek. Alanis azonosulási pont lett, és bár következő albumai, így a keleti hatásokat beépítő, monumentális Supposed Former Infatuation Junkie (1998), a négy év kihagyás után készült Under Rug Swept, a Ryan Reynoldsszal való szakítása után megjelent, 2004-es So-Called Chaos, vagy épp a legutóbbi Flavors of Entanglement (2008) már nem szóltak akkorát, mint a debüt, Alanis azért többé-kevésbé megőrizte pozícióját.

A többszörös platinalemezes énekesnő ezúttal Björk és Madonna direktorát, Guy Sigsworth-öt, illetve a My Morning Jacket és a U2 stúdiósát, Joe Chiccarellit hívta meg producernek. Alanis nyilatkozatai szerint a lemez egy pillanatkép arról, hogy épp hol tart most, mi foglalkoztatja, milyen hangulatban van. „Ez az én érzelmi, pszichológiai, szociális és filozófiai fejtegetésem, amelyet a dalok segítségével mondok el.” Tehát ismét önelemzés, ismét pszichológus-díványra kívánkozó szövegek, és ismét egy vérprofin összerakott, kockázatmentes album. Ezzel együtt persze van dög, düh és fájdalom, kiváló előadás és átélt produkció.

A Havoc and Bright Lights egy tipikus női rocklemez. Érett, intellektuális, vallomásos, szellemes és intelligens. Popérzékenységből ötös, invencióból viszont sajnos csak kettes. Mert hiába az elektronika vezérelte rockszámok, a csilingelő, zongorás balladák, vagy az itt-ott sötétebb tónusok, ez csak egy komfortos vasárnap délutáni poplemez, amire - ha nagyon akarjuk - rá lehet fogni, hogy a Jagged Little Pill felnőtt párja. Mindenesetre a kislemezes Guardian, a hegedűvel és haragos, indusztriális alapokkal operáló Numb, vagy a Ray Of Light-korabeli Madonnára játszó Celebrity azért egész jó számok. 
Radics Gábor
2012.09.11
|


Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.