A gyilkos médium

...a pszichopata magántanárt alakító Erika Eleniak prezentálja mindazt, amiért egy nívósabb színjátszókörben kiátkozzák az embert a színpadról. Nos, esetünkben ennyire azért nem súlyos a helyzet, ám tény, hogy A gyilkos médium tökéletesen illik Robert De Niro 2000-es évekbeli pályafutásának (pszicho)thrillerei közé. Ez pedig semmiképpen nem könyvelhető el pozitívumként. (Rögtön adja magát a kérdés: egy hasonló kaliberű színész egy Godsend vagy egy Bújócska után vajon miért nem veri agyon ügynökét egy piszkavassal?) Mentségére szóljon, hogy Rodrigo Cortés (Élve eltemetve) rendező személye alapján joggal gondolhatta, hogy minőségi produkcióhoz adja a nevét.
 
Ám hiába jó a direktori munka – igen, Cortés még mindig nagyon ért a feszültségkeltéshez –, ha a béna fordulatokhoz az utóbbi idők egyik legbanálisabb befejezése társul. Pedig a mű egészen jól indul: Dr. Margaret Matheson szakterülete a csaló távgyógyítók, jósok, halottlátók lebuktatása, munkáját szenvedéllyel űzi. Akárcsak asszisztense, Tom Buckley, akit a racionalizmus megszállott bozótharcosaként kiváltképp rosszul érint, hogy képtelen fogást találni a vak médiumon, Simon Silveren. Matheson jó ideje ódzkodik Silvertől, és figyelmezteti kollégáját: a sötét mágus nem holmi kínai bűvészkészlet segítségével tett szert képességeire.