Pásztor Erzsi: Az egész életem a színház

Hajmeresztő estre készül Keresztes Ildikó és Szirtes Gábor társaságában, a Turay Ida Színház kötelékében a Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, Pásztor Erzsi. Interaktív krimiszínházi előadás keretén belül lép október 2-án az Orfeum színpadára, hogy a közönséggel együtt oldják meg a rejtélyt.
— Ha a tükörbe néz, kit lát? 
 
— Általában jó kedvem van, mert ilyen a természetem; de a tükörben nem nagyon szeretem nézni magamat, mert semmi olyat nem látok, ami tetszene. Amúgy nincs vele bajom, soha nem is volt. Ha megnézem a régi filmjeimet, pl. amikor a Veri az ördög a feleségét-ben harminc-egynéhány kilóval vékonyabban futok csirkét vágni, más nem veszi észre, de én tudom, hogy bombajó lábaim voltak; és ez mind elmúlik, amikor az ember megöregszik. [Felnevet.] Van helyette más; nem sok jó, mert semmi szépség nincs az öregségben – ez egy tévhit. Viszont elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok.  
 
— Gazdag pályafutása alatt számtalan karaktert alakított. Közülük melyik a legkedvesebb szívének?  
 
— Pécsett, 36 évesen alakítottam először Orbánnét a Macskajátékban. Sok év kihagyás után alkalmam volt szintén hosszabb ideig újra játszani Budapesten, az IBS-ben, a Földessy Margit vezette SZINDRA Társulattal; aztán pedig a Turay Ida Színházban kaptam még egy lehetőséget a karakter megformálására, Sopronban. Közel 40 évig kísért végig ez a szerep. Végül, az én kérésemre hagytuk el, mert úgy érzem, hogy ezt kijátszottam. Nekem mindenek felett állt ez a szerep. Imádtam. Ezenkívül igazából mindent szerettem, amit csináltam, mert megszerettettem magammal.
  
— A nagyközönség elsősorban komikai oldaláról ismeri, ám több mint 125 premierje során, több alkalommal bizonyította drámai tehetségét. Mi jelentette/jelenti a nagyobb kihívást?  
 
— Ez leginkább szerepfüggő. Sokszor az okozott gondot, hogy én ne sírjam el magamat. Nem önsajnálatból, hanem egyszerűen annyira imádtam. Az egész életem a színház volt. Most ne tartson nagyképűnek, de mindig úgy éreztem, hogy élem a szerepemet! Az alatt az idő alatt, amíg ott voltam, az voltam, akit játszottam. 
 
— A Turay Ida Színház Hajmeresztő című produkciójának egyik főszereplője. Mennyire „rutinszerep” a szenátorné? 
 
— Szokták mondani, hogy „kirázza a kisujjából”. Nem így van. Az ember elképzel magának egy figurát, amit aztán megcsinál, megpróbálja magát a szöveghez igazítani. Ez nem egy jelentős szerep, és mégis meghatározó eleme az előadásnak. Egy kedves, kicsit bolondos nő. A másik szerencsém, hogy szeretem azokat, akikkel együtt alkotunk. Nem tudnék másképp dolgozni, képtelen lennék jól érezni magamat.  
 
— Az Orfeumba költöző, krimiszínházi előadás interaktív, hiszen a vendégek maguk is részt vesznek a nyomozásban. Mennyiben alakítja színészi játékát ez a kölcsönhatás? 
 
— Nagyban, mivel váratlan helyzetek születnek, ugyanis kiszámíthatatlan kérdéseket tesznek fel. Az egyik előadás közben egy kisgyerek feltett egy kérdést, amitől nem rögtön akkor, hanem miután mindnyájan kinevettük magunkat, olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy lecsuklottam, leültem a színpadon a földre, és nem bírtam folytatni. 
 
— Van-e olyan szakmai álma, amely még megvalósításra vár? 
 
— Új horizontok mindig vannak, de álmok már régen nincsenek. Persze mindig találok valami örömet az ürömben is: a közelmúltban szörnyen fájdalmas veszteség ért, aztán kevéssel rá a külföldön élő unokám és lányom jelentették be, hogy meglátogatnak néhány napra. Ennél nagyobb öröm nem kell nekem. Karácsonyig el vagyok látva boldogsággal. Meg amikor az utcán megszólítanak, és minden érdektől mentesen, őszintén kifejezik a szeretetüket. Ez az igazi ajándék, amit olyan jó érezni. Ezek mellett aztán a gondok eltörpülnek. 
2014.10.02
|


Girly - Hullan Bea kiállítása.
Budapest, Deák Palota, szeptember 27. - október 4.

Marcela Trujillo illusztrációi.
Budapest, Cervantes Intézet, 2019. szeptember 25. - 2020. január 17.

Casa Activa - Lakner Antal kiállítása.
Budapest, Glassyard Gallery, szeptember 27. - november 30.

Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.