„A napi huszonnégy óra sem elég” – Németh Kristóf

Az égiek a tenyerükön hordják Németh Kristófot. Sikeres színész, egy jól menő színház, a Játékszín igazgatója, és újabb és újabb jó szerepek várják. Kisfia, Lőrinc már hétéves. Kell ennél több?
- Annak idején, amikor elindultál a színészi pályán, gondoltad, hogy egy színház igazgatója leszel, méghozzá magánszínházat vezetsz majd? 
 
- Elég korán elvarázsolt a színház miliője. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor a Radnótiban a Julius Ceasarban játszottam. Akkor talán még nem voltam abban biztos, hogy színész akarok lenni, ám tizenöt-tizenhat évesen már igen. Akkor béreltem ki a Karinthy Színházat és sponzorok segítségével, valamints saját erőből színpadra állítottuk A pillangók szabadok című darabot, amelyben Haumann Petra volt a partnerem. Emlékszem, még a plakátokat is mi ragasztottuk városszerte. Majd a végén kifizettem a műszakot, a díszletet és mindent, a maradék profit pedig az enyém lett. 
 
- A Játékszín előtt volt már az igazgatásban gyakorlatod, hiszen Gödöllőn vezetted a Művészetek Házát. 
 
- Nem volt kis kihívás. Akkoriban muszáj volt jogi és gazdasági szabályok mélyére beásnom magam, hiszen különben nem tudtam volna működtetni az intézményt. A jóisten, a sors és édesapám segített, aki jogász-közgazdász volt.
 
- Három éve állsz a színház élén. Milyen lesz az idei évadzárás? 
 
- Mindegyik évad egyre jobban és jobban sikerül, három éve vezetem a Játékszínt. Hál’ istennek a nézők körében igen sikeresnek mondhatjuk magunkat. Hamar megszoktuk, hogy telt házzal játszunk. A budapesti színházak toplistáján igen előkelő helyen állunk. Mondhatom, nagyszerű csapat jött össze. Tudtad, hogy az épület 2012-ben, amikor magánszínház lett, éppen százéves volt? Eredetileg is színháznak épült, s az is volt 1948-ig, majd a Kamara Varieté költözött be, végül a Játékszín nyitotta meg itt a kapuját. Azt már sokszor elmondtam, hogy a bezárás fenyegette a teátrumot, amikor a mi kis csapatunk elhatározta: színház marad az épület a Teréz körúton. Havonta most már 45 előadást tartunk, sőt hétvégén duplázunk is. Műfajilag is nagyon nyitottak vagyunk, vígjáték, dráma, krimi is megtalálható a repertoárunkban. Az Illés zenekar előtt tisztelegtünk, a Tiéd a világ című darabbal, amelyben csak Illés-dalok csendülnek fel. Olyan rendezőket sikerült megnyernünk a munkához, mint Szirtes Tamás, Böhm György, vagy Gálvölgyi János, aki a Játékszínben rendezett először. A Hatan pizsamában című vígjátékot állította színpadra, ami telt házzal fut. Új bemutatónk a tavalyi West End-siker, a Vidám kísértetek
 
- Tehát egyszer, egy délelőtt azt hallottad, hogy bezárják a Játékszínt, és akkor uccu, vágjuk bele? 
 
- Délután volt... A Budapesti Kamaraszínházat, ahol játszottam, bezárták, megpróbáltuk a kollégákkal megmenteni, de mindenhol falakba ütköztünk. A Klub rádióban, ahol szintén dolgoztam, közölték, hogy elég a műsorhoz egy műsorvezető, nem én maradtam ott. Az RTL Klubon futó Barátok közt napi sorozatban éppen akkor egy időre kiírták a sorozatból a karakteremet. Szóval egy szép fényes, napos délelőttön Lócival, a kisfiammal ültünk a strandon, és azon gondolkodtam, hogyan tovább. Derült égből pottyant utamba a Játékszín, akkor úgy tűnt, annak a teátrumnak is befellegzett. Aztán mégsem… Hozzáteszem, társaimmal indultunk neki a megmentésének, és csodával határos módon a mienk lett. 
 
- Nem fáj olykor a szíved egy-egy bemutató kapcsán, hogy ezt a szerepet sem te játszhatod el? Mert esetleg úgy tűnhet, hogy a direktor magának oszt szerepet? 
 
- Az első évadban egyetlen szerepem sem volt, időm és energiám sem volt rá, hiszen annyi mindennel kellett foglalkozni a színház beindításához Most már évadonként egy-egy darabban játszom. Például a Primadonnák című színműben, amelyet Szirtes Tamás rendezett, epizódszerepem van, és Agatha Christie klasszikusában, a Tíz kicsi négerben enyém a főszerep. Viszont, hál’ istennek más színházakban is játszom, hamarosan az Operettben kezdtek próbálni és a Rózsavölgyi Szalonban is vár új feladat. Nyáron viszont alig van olyan év, hogy ne lépnék fel a Gyulai Várjátékokon. Nincs panaszra okom, azért színész is vagyok. 
 
- Mennyit dolgozol naponta, elég a huszonnégy óra? 
 
- Ritkán. De, gondolnom kell, Lócira is, a kisfiam Lőrinc hétéves, és iskolába jár. Délután szabadul el a suliból, akkor az édesanyám segít be. Ám a hétvégékből nem engedek. Azt mindig vele töltöm, sokszor hármasban az édesanyjával, Nikivel. Két hete például síelni voltunk, nagyon élvezte. Csak úgy bírom a hajtást, hogy néha kikapcsolódom, újra eljárok edzeni és úszni a kisfiammal.  
koroknai
2015.04.13
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.