Pest is... éhes

A budapesti polgár gyomrához a legrövidebb utat többnyire a legközelebbi gyorsétkezde jelenti. Ellenben a főváros 525 négyzetkilométere bőven elegendő ahhoz (és talán még 80 napot sem igényel, mint Willy Fognak), hogy gasztronómiailag körbeegyük a Földet.
Indiai, japán, afrikai, kubai éttermek is megtalálhatóak metropoliszunkban, egyedül csak a pénztárcánk jelenti a világútlevelet.  
 
Ha nem éppen öltönyös üzleti ebédre várnak minket, akkor a hétköznapokban a sokkal egyszerűbb táplálékbeszerzésre voksolunk. Egy korábbi felmérés szerint golyóbisunkon naponta, majdnem hárommilliárd ember veszi meg az utcán a harapnivalóját délidőben.  
 
Arról nem is beszélve, hogy vadászó, halászó, gyűjtögető kalóriakalandozásunkat, manapság már nagyban befolyásolják ezek a szavak: vegetáriánus, vegán, liszt-, gluténérzékeny, diétázó, léböjtölő. Amúgy, ha valóban azok lennénk, amit megeszünk, akkor a fővárosi lakosság igen magas százaléka két lábon járó hamburgerként billegne a forgalmas utcákon. Erre a statisztikára csak ráerősített az elmúlt években végbement burgerforradalom, ez ugyanis elősegítette a piros hajú bohóc és a Király által évekig kisajátított, lélektelen hambi újjászületését. Számos helyen művészi szintre emelték a húspogácsa megalkotását, egyedi körítéssel, szósszal luxus lakóként költöztetve a helyben sütött pék remekbe. Persze bélbolyhokat melengető emlék az a klasszikus a Moszkva téri csalamádés, buciban kínált, ám szerencsére ehelyett született megannyi finomabb alternatíva. 
 
Felnőttkorban kicsit megmosolyogtató, ha visszagondolunk, hogy iskolásként tíz diákból legalább nyolc otthagyta a menzán a főzeléket, viszont érettségi után sokan váltunk Főzelékfalókká. Nem csoda, hogy idővel így franchise-zá hízta ki magát. Ugyancsak a reformtáplálkozás előretörése tette a vegetáriánusok és az indiai ízek barátainak körében törzshellyé a Govinda étteremláncolatot. 
 
Egy 1855-ös elbarnult fényképen látható az első forgónyárs. A döner és a gyros körülbelül azóta próbálja saját elsőbbségét bebizonyítani, de addig is, míg eldől ez a véres harc, bátran kijelenthetjük, az egyik legnépszerűbb street food.  
 
A koleszterint nem ismerő retro megoldások egyik megunhatatlan állomása a hentesnél elfogyasztott sült kolbász, természetesen almapaprika vagy kovászos uborka illusztris társaságában. 
 
A lángos sem csúszott le soha az örökranglistán, az egyik legjobb az Arany János utcai megállónál, ahol egy buli után a holtakat is feltámasztja az Atomtámadás (3féle erős paprika, sonka, kolbász, bacon, lilahagyma, sajt).  
 
Jártamban-keltemben nem egyszer göngyölítettem magamba néhány Nagymama palacsintáját, és egy másik általam kedvelt, fogorvosom által szintén ajánlott megoldás a cukorpáncélban vigyorgó fahéjas kürtőskalács. 
 
Mivel öregszem, próbálok nem félni az újtól, így ma ettem egy körtés zellerkrémlevest és egy remek bagelt az Inezben, megjegyzem, megérte bátornak lenni. 
 
A rohanás olyan sportág, ahol megengedett az utcán elfogyasztott ölebéd, viszont ha egy mód van rá, szeressük annyira felebarátainkat, hogy tömegközlekedési eszközökön vagy zárt térben ne ingereljük szendvicsünk fokhagymás kipárolgásával másokat, ne tartsunk folyékony halmazállapotú táplálékokkal terrorban frissen mosott ruhadarabokban pompázó utastársainkat!  
 
Ehető, ízletes város Budapest, ahol nem mindig keserű a szánk íze. 
Cheese
2015.10.05
|


Játék
Az elveszett szaloncukrok történetével idézi meg a közeledő ünnep hangulatát.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.