Kedvenc helyek

Sepultura: Machine Messiah

est.hu:
9/10
|
olvasói
10/10 (2)
[ hardcore / metal ] Szinte már közhely: a legkevésbé sem biztos, hogy a „népszerű” és a „minőségi” jelzők kéz a kézben járnak. Ugyanakkor a megosztó dolgok is képviselhetnek minőséget, erre pedig az „újkori” Sepultura (értsd: a húsz éve létező felállás) a legjobb példa.
Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a Derrick Greennel készült lemezek egytől egyig hibátlanok lettek volna, sőt. A kritikák többsége joggal kifogásolta az igazán fogós témákat vagy a megjegyezhető dalokat. Ennek ellenére Andreas Kisserék sosem éreztek kényszert a nosztalgiázásra, mindig a saját fejük után mentek, és megannyi izgalmas – ha nem is feltétlenül könnyen emészthető – lemezt tettek le az asztalra. Az pedig külön szimpatikus volt bennük, hogy nem szálltak be az alapító Max Cavalera által indított, egyre siralmasabb nyilatkozatháborúba. 
 
A Machine Messiah két szempontból is kuriózumnak számít a zenekar életművében: ez a legexperimentálisabb mű, mely 1997 óta megjelent, ugyanakkor talán ez a legfogósabb is. Természetesen szó sincs arról, hogy a lemez egy Chaos AD-kaliberű „slágergyűjtemény” lenne, viszont – amellett, hogy az album tele van váratlan megoldásokkal – minden eddiginél több a megjegyezhető téma született. A hatperces címadó dal cseppet sem tipikus lemeznyitó: Derrick dallamosan énekel a sejtelmes gitártémára, majd az egész egy lassan hömpölygő zúzdába csap át. Mindemellett képtelenség nem észrevenni, hogy Kisser mennyire kiváló szólókkal pakolta tele a tracket.
 

 
Az I Am The Enemy ezzel szemben egy kiváló, hardcore-os dühroham, melyet a world music hatásokban bővelkedő, szintén pazar Phantom Self követ. A világzene mellesleg csaknem egész anyagra rányomta a bélyegét: külön említést érdemel az Iceberg Dances című instrumentális szerzemény, melyen a gitáros egy kifejezetten latinos, akusztikus szólót ereszt meg. Ugyanakkor érződnek rajta a minden eddiginél komplexebb, már-már progresszív hatások is, melyek a Sworn Oath-ban, a Resistant Parasitesban és a Vandals Nestben is teret kaptak. Elődeihez hasonlóan a Machine Messiah sem hat elsőre, de ha beérik, rádöbbenhetünk, hogy mennyire agyas, kreatív és méregerős munka. 
 
Kiadó: Nuclear Blast 
kirsch
2017.02.08
|


Játék
Egy szép történetet, ami arról szól, hogy teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, milyen rondának vagy szerencsétlennek születtünk, hol élünk és mennyi pénzünk van, mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megért minket és törődik velünk.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.