Kedvenc helyek

„Mindegyik ötletemet megpróbálom lerázni, és csak amelyiket nem sikerül, abból lesz szám” - Menyhárt Jenő

A Pesti Est exkluzív interjúja
Új felállás, új számok, új hangzás, de Menyhárt Jenő még mindig a régi. Október 21-i ültetett koncertjük kapcsán beszélgettünk az Európa Kiadó vezetőjével.
Az Óbudai Kulturális Központban léptek fel október 21-én. Ültetett koncert lesz, ami nem annyira jellemző az Európa Kiadóra. 
 
Valóban nem tartottunk túl sok ültetett koncertet, de azért előfordult. Volt a Katona József Színházban, a Müpában és pár éve a B32 nevű helyen. Ez csak annyiban különbözik az álló koncertektől, hogy a nézők részéről másfajta figyelmet jelent, nekünk pedig egy kicsit kevesebb izom van benne. 
 
Szeptember elején koncerteztetek már Óbudán, akkor a Kobuci kertben, ahol két új számot is játszottatok. 
 
Igen, és most az OKK-ban valószínűleg egy harmadikat is játszunk majd. Mind a három az új felállásban készült, az ősz folyamán valamilyen formában megpróbáljuk felvenni és megjelentetni őket. 
 
Az, hogy az év elején teljesen lecserélődött mögötted az együttes, mennyire befolyásolta az új dalok hangzását? 
 
(fotó: Móczár Attila)
(fotó: Móczár Attila)

 
Nyilván az is befolyásolta, de én alapvetően is szerettem volna változtatni rajta. Olyan dolgokat akartam csinálni, amiket az előző felállásban nem, vagy nem teljesen sikerült zeneileg megvalósítani. Az új felállásban például a két billentyűs helyett már csak egy van, és ez teljesen tudatos döntés volt a részemről. Szerettem volna, hogy a billentyűs hangszereknek más, vagy kevésbé hangsúlyos szerepük legyen. Természetesen az új zenészek is más karakterek, ebből kifolyólag eléggé megváltozott a zenekar. Magán viseli az Európa Kiadó alapvető jegyeit, zeneileg mégis más lett. 
 
Januárban jelentetted be, hogy az Európa Kiadó új tagokkal folytatja. Hogy oszlott fel az akkori csapat? Felálltak vagy felállítottad őket? 
 
Az akkori csapat úgy oszlott fel, hogy én feloszlattam. Ezzel párhuzamosan már folytattam megbeszéléseket az új tagokkal. Nyilván azért, mert a régebbi felállás akkor már nem működött. Igazából nem analizálgattam az eseményeket, de úgy éreztem, hogy nincs elég dzsúsz a dologban. Amikor az ember azt érzi, hogy abban a helyzetben már nem tud hosszú távon gondolkozni. És ha egy helyzet nem működik, akkor mindenki érzi, hogy az nem optimális. Egyébként nem fogtam fel drámaian. Nem gondolom, hogy egy zenekarnak nagyon kőbe vésett formának kellene lennie. Az Európa Kiadó története során többször is változott a felállás, és mindig kerekedett egy olyan csoport, amelyik képes volt a formát megtölteni önmagával. 
 
A 2013-as Annak is kell lemez számai közül több átdolgozott formában felkerült a 2016-os Valahol lenni anyagra, a szavaidból mégis kicsit az érződik, hogy az utóbbi albummal sem vagy teljesen elégedett. 
 
Az előző két lemeznél azt éreztem, hogy ezekben a számokban jóval több van. Nem tartom őket kudarcnak, tulajdonképpen olyanok voltak, amiket abban a formában meg lehetett csinálni, de ha az ember azt érzi, hogy több van bennük, és saját magában is több van, akkor tovább kell menni. 
 
A mostani felállásban jól érzed magad? 
 
Most nagyon jól érzem magam. Működik, felfrissült az Európa Kiadó. Élvezem a koncerteket, a próbákat, és örülök, hogy így van. Ez egy jó pillanat, de hogy pár év múlva hogy fogom érezni, azt nem tudom. Ez persze nemcsak tőlem függ, hanem azoktól is, akikkel dolgozom. Soha nem csináltam úgy, mint egy profi zenész, aki megpróbál minél több koncertet adni minél több helyen. Azt akarom jól csinálni, amit a helyzet ad. 
 
Tóth Zoltán „Spenót” korábban már gitározott az Európa Kiadóban. Most basszusgitáron játszik. Ez miért alakult így? 
 
Más csapatokban basszusgitározott már, és ő mondta, hogy szeretne az EK-ban is zenélni. Nagyon szeretem Spenót zeneiségét, és gondoltam, hogy megér egy próbát. Azt éreztem, hogy Lali (Gyenge Lajos – a szerk.) és Spenót nagyon érdekes alapjai lehetnek ennek az egésznek. Nem volt biztos, hogy be fog jönni, de kipróbáltuk, és nagyon hamar nagyon jól működött. 
 
Gyorsan összeállt az új felállás? 
 
Lali, Spenót és Bujdosó János elég hamar meglettek, a billentyűst kellett keresnünk, akit Kálmán András személyében találtunk meg. 
 
Több mint tíz éve létezik újra az Európa Kiadó. Pontosan mikor is költöztél haza? 
 
Igazából nem volt egy konkrét pillanat, amikor hazaköltöztem, hanem mivel időnként visszajártam, teljesen különböző okokból egyre hosszabban maradtam itthon, és idővel néhány dolog miatt itt ragadtam. 
 
Mik voltak ezek a dolgok? 
 
Volt köztük baleset, családi ok, munka… Valahogy évekig úgy alakult, hogy amikor azt gondoltam, hogy visszamegyek, akkor mindig történt valami. Vagy baleset ért, vagy idejött az amerikai családom egy évre, vagy a Greenpeace-szel belekeveredtem egy hosszabb projektbe, és akkor egyszer csak már itt voltam. Véletleneken múlott, amik visszavezettek Magyarországra, de ha most ez van, akkor ezzel fogok együtt élni. 
 
Amerikában is volt egy zenekarod Mr. Con and the Bioneers Brave New World Orchestra néven. Az hogy jött? 
 
New Yorkban olyan zenei stúdiókban dolgoztam, ahol zenekarok és zenészek is próbáltak, így alkalmam nyílt némelyikükkel együtt játszani. Ez adta meg a technikai hátterét, emellett pedig írtam egy műsort, amit szerettem volna megcsinálni. Az volt benne a jó, hogy nem volt tétje az egésznek, mert semmilyen elvárás nem társult hozzá és semmilyen történetnek nem volt a része. Volt a fejemben egy műsor, teljesen más formában, mint az Európa Kiadó, amit talán nevezhetünk pop-rocknak. A Bioneerst én inkább modern húros kamarazenélésnek gondoltam, ami még a szövegében is kevésbé mozgott a hagyományos pop-rock vonalon. Egyfajta keresgélés volt, nemcsak formailag, de magában az angol nyelvben is. Abból gazdálkodtam, amim volt, és abból próbáltam összerakni valamit, ami akkor a fejemben járt. 
 
Mostanában mi jár a fejedben? 
 
Engem mindig az élet foglalkoztat. Élem az életemet, valami elkezd izgatni, vagy valamilyen módon elindul valami belül, és akkor elkezdek kutakodni. Sok ötletem van, egy csomóból nem lesz semmi, néhányból pedig igen. Nem tartom magam egy nagyon termékeny alkotónak, sokat küszködöm, és a legtöbb ötletemből nem lesz szám. Mindegyik ötletemet megpróbálom lerázni, és csak amelyiket nem sikerül, abból lesz szám. 
 
Az új dalokban folytatódik a Valahol lenni balladisztikus, történetmesélős vonala? 
 
Az egy ilyen menet volt, de már akkor sem gondoltam, hogy attól fogva örökre ilyen számokat fogok csinálni. Igazából azokat a dalokat sem hívnám a szó klasszikus értelmében balladisztikusak, inkább azt mondanám, hogy van bennünk egy narratíva, megjelenik bennük egy világ a szereplők által, de ezek inkább csak helyzetek és pillanatok. 
 
Mondasz valamit az új számokról? 
 
Az új számok rövidebbek, valamivel kevesebb szöveggel… 
 
Igen… 
 
A Mindenki egyenlő című szám például talán arról szól, hogy az emberek saját maguk alakíthatják a sorsukat, de ez így kimondva nagyon rosszul hangzik. A Még egyszer újra című szám úgy kezdődik, hogy „Még egyszer újra New Yorkba menni…” – visszajárok néha New Yorkba, és gondolom, erről szól… A legfrissebb számnak pedig az a címe, hogy Nincs kontroll. Még nem találtam ki, hogy miről szól, majd eléneklem még párszor és akkor én is rájövök. 
 
Molnár Ágnes
2017.10.12
|


Játék
Csaknem fél évszázadon átívelve tárja elénk a „társadalmi változásokra nyitott, azokat folyamatosan elemző, majd abból saját képi világát megteremtő” Korniss Péter pályáját a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.