A víz érintése

Mindenekelőtt az emancipálódni vágyó nőktől, a jogaikat követelő feketéktől és a melegektől félnek, így pont kapóra jönnek a szovjetek, akikre rá lehet kenni mindent, hazafias küzdelemnek címkézve a szorongást. Mert egy igazi férfi nem fél semmitől és nyíltan szembeszáll az ellenséggel, ugye.
 
Ebben a világban él Elisa Esposito (Sally Hawkins), az árvaházban felnőtt fiatal nő, aki egy gyerekkori sérülése óta néma, és nincs senkije a világon az idősödő, meleg szomszédján (Richard Jenkins) és a bőbeszédű, csupaszív fekete kolléganőjén (Octavia Spencer) kívül. Elisa éjszakai takarítónőként dolgozik az amerikai kormány egyik baltimore-i kísérleti telephelyén, ahová egy nap egy titokzatos halemberszerű lényt (Doug Jones) szállítanak. A tanulmányozás céljából fogva tartott, ijesztő kétéltű és a néma lány között már az első találkozásukkor különleges kapcsolat szövődik, naná, hogy ebből mindent felforgató szerelem lesz.
 
Képzeljük el az Amélie csodálatos életét összemixelve az Avatarral és A szépség és a szörnyeteg archetipikus történetével. Talán így írható körül a legjobban Guillermo Del Toro (Ördöggerinc, A faun labirintusa, Bíborhegy) 13 Oscar-díjra jelölt felnőtteknek szóló tündérmeséje, amit még az arcunkba tolt politikai korrektsége ellenére sem lehet nem szeretni, mert egyszerre szép és félelmetes.