„Azért lettem színész, hogy megértsek más embereket” - Vicky Krieps

A Pesti Est exkluzív interjúja
Az interjúra laza, fehér pólóban érkezik, smink nélkül, majdhogynem játszós nadrágban, de ez érthető. Az interjúk közti szünetekben a szomszéd szobában lévő hároméves kisfiával kell játszania, de így is örömmel mesél a Daniel Day-Lewisszal és Paul Thomas Andersonnal való munkáról a Fantomszál főszereplője, Vicky Krieps.
A figurád, Alma hátteréről nem sok derül ki a Fantomszál megnézése közben. Azért te kaptál Paul Thomas Anderstontól valamiféle háttértörténetet? 
 
Tudom, hogy ebből kevés látszik, de Almának gazdag háttértörténete van. Paul csak annyit mondott róla, hogy európai, a háború közben vagy után szökött meg és költözött Angliába, valamint még annyit tudtam, hogy elveszítette az édesanyját. A többit nekem kellett kitalálnom. Úgy fogtam hozzá, hogy nyomokat, fogódzókat kerestem a forgatókönyvben. Néztem, miket olvas, de az is kapaszkodót adott, hogy volt egy jelenet, amikor templomba ment, ezért tudtam, hogy a vallás sokat jelent számára. Meg kellett fejtenem, hogyan lehet egyszerre erős, alázatos és ennyire visszafogott, közben mégis érzelmektől duzzadó. A kérdéseimre a válaszokat végül a saját nagymamám élettörténetében találtam meg. Ő is fiatal lány volt a háború idején. Szóval rájöttem, hogy emberek haltak meg Alma körül, el kellett menekülnie otthonról, emigrációban új életet kellett kezdenie, és mivel az anyja meghalt, valószínűleg ő főzött, mosott és takarított az apjára, aztán elment mellette még dolgozni is, miközben egyáltalán nem panaszkodott. Mert akkoriban ilyen volt egy nő élete. Hihetetlenül erős nők generációja volt ez. 
 
Nagyon alapos háttértörténetet dolgoztál ki. Ez a hozzáállás a színházi múltadnak köszönhető? 
 
Inkább csak annak, hogy makacsul meg akarom érteni a dolgokat. Azért lettem színész, hogy megértsek más embereket. Érdekel, hogyan működnek. Nem tudok úgy megszemélyesíteni egy figurát, ha nem értem, hogy mit miért tesz. 
 
Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a filmben Daniel Day-Lewisszal szerepelsz majd együtt? 
 
Próbáltam nem gondolni rá. Nem olvastam utána, mi az a method acting (amikor a színész gyakorlatilag eggyé válik a szerepével még a forgatási szünetekben is – a szerző), nem néztem meg, mit mondtak Danielről a kollégái. Próbáltam tiszta lappal nyitni. Persze azt nem tudtam elkerülni, hogy az összes ismerősöm arról beszéljen, hogy milyen nagy dolog, hogy majd vele dolgozhatok, és attól is picit ideges lettem, amikor megtudtam, hogy Daniel nem szokott próbálni. Egyből élesben, a kamerának játszik. Szóval, amikor odakerültem elé abban a jelenetben, ahol a filmben a karaktereink találkoznak, iszonyatosan izgultam, pedig pont ezt akartam elkerülni. Aztán elkezdtük a munkát, és akkor már minden rendben volt. 
 
Mikor találkoztál először Daniel Day-Lewisszal úgy, hogy nem karakterben volt és civilben beszélgethettetek? 
 
Egyetlen alkalommal a forgatás előtt összefutottunk hármasban Paullal, hogy együtt átolvassuk a forgatókönyvet. A forgatáson aztán egyszer sem láttam Danielként, csak és kizárólag Reynoldsként. Amikor végeztünk, és újra Daniel állt velem szemben Reynolds helyett, az igazi megkönnyebbülés volt. Az életben Daniel legalább száz évvel fiatalabbnak tűnik Reynoldsnál és csodás humora van.  
 
Fontos volt, hogy Reynolds karakterét is legalább annyira megértsd, mint a sajátodat? 
 
Igen, mert tudnom kellett, Alma miért szeret bele ebbe a férfiba. Ez a férfi egy művész, egy géniusz, aki mégis csapdában van: a saját börtönében. Annyi szabályt állított fel magának, hogy az már számára is egyfajta börtönt jelent. Almát pedig hajtja, hogy megismerje ezt a férfit. Fel szeretné fedezni a titkait. Át akar törni a férfi által emelt falon, mert azokban a ritka pillanatokban, amikor Reynolds megnyílik, egy csodás ember képe bontakozik ki.  
 
Úgy tudom, az Alma nevet is te találtad ki a karakterednek… 
 
Paullal sokat beszélgettünk Hitchcockról a forgatás előtt. A feleségét Almának hívták. A YouTube-on megnéztem azt a videót, amikor Alfred Hitchcock megkapja az életmű-Oscarját. Felmegy a pódiumra, és a beszédében a feleségének is köszönetet mond. Szerintem Alma arckifejezésén világosan látszik, hogy a férje életében először köszönt meg neki valamit nyilvánosan, de az is lehet, hogy úgy egyáltalán. Soha semmit nem köszöntek meg neki korábban. Az alázat, a meglepettség és még annyiféle érzelem olvasható le az arcáról. Ezért adtam a karakteremnek az Alma nevet. 
 
Hogyan írnád le kettejük kapcsolatát? 
 
Számomra egy párkapcsolat egy nagy párbeszéddel egyenlő. Egyszerre támogatják egymást és vívják meg a maguk kis csatáit. Olykor az egyik kerekedik felül, máskor a másik, és ez egyáltalán nem könnyű. Alma viszont soha nem adja fel. Történjen bármi, ő újra meg újra keresi a lehetőséget, hogy kommunikáljon Reynoldsszal. Nem akarja, hogy a házassága egy színjátékká váljon, és a férfi figyelmének felkeltéséért egészen extrém dolgokra képes. 
 
Mikor volt az a pont, amikor rájöttél, hogy valójában Alma, vagyis a te karaktered a történet főhőse, és nem Reynolds? 
 
Engem már az is meglepett, hogy főszerepet ajánlottak fel nekem egy amerikai filmben. Danieltől mindenki azt várja, hogy ha feltűnik a neve egy stáblistán, ő legyen az igazi főszereplő, ezért kicsit én is így álltam hozzá. Aztán az egyik első forgatási napon Paul odajött hozzám, hogy mennyire izgul, ugyanis ez az első olyan filmje, aminek egy nő a főszereplője. Azt hiszem, ekkor fogtam fel igazán a dolgot. Viszont utólag visszatekintve: lehet, hogy Alma szemszögéből látjuk a történéseket, de szerintem ő és Reynolds igazából egyek. Olyanok ők, mint egy kétfejű szörnyeteg. Furcsa is, hogy most egyedül, Daniel nélkül beszélgetek a filmről, hiszen ő is annyira hozzátartozik mindehhez. 
 
Mit gondolsz, a Fantomszál milyen hatással lesz a színészi karrieredre? 
 
Nem tudok a saját karrieremre külső szemmel nézni, hogy valamiféle ívet rajzoljak fel. Az biztosan megváltozott, hogy nagyon sok újságíróval beszélgetek, akiknek rengeteg kérdésük van. Ez korábban nem volt jellemző. De ezt leszámítva, nem változott semmi. Berlinben élek a családommal, a két gyerekemmel, és minden ugyanúgy folyik, mint régen. Az újságírók folyton kérdezgeti, hogyan maradok ennyire fitt, jógázom-e stb… Fenéket! Van két gyerekem. Játszom velük, mosok, vasalok, főzök rájuk, takarítok, bevásárolok. Ez az életem. 
 
És mi lesz a következő filmed? 
 
Nem titkolózni akarok, de még nem tudom.  
 
Tulu
2018.01.30
|
(15 kép)


Film premierek

Pelyhes – Kalandra fel!

belga-izlandi animációs film, 83 perc, 2018

Patrick – Ebbel szebb az élet

angol családi film, 94 perc, 2018

Nyitva

magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2018

A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt

amerikai-belga-francia-indiai-szingapúri filmdráma, 92 perc, 2018

Az első ember

amerikai filmdráma, 141 perc, 2018
Játék
Egy fiatalokból álló baráti csoport tagjai izgalmas ötletnek tartják, hogy egy hosszú felfedezőútra induljanak, így szakadva el a szokványos napok unalmától, ám amikor autójuk defektet kap egy elhagyatott úton, akkor az, ami korábban még ideális kikapcsolódásnak tűnt, egyenesen rémálommá válik.
Filmek a TV-ben
H
15
K
16
Sze
17
Cs
18
P
19
21:10
Tőzsdecápák - A pénz nem alszik
amerikai filmdráma, 2010
21:10
Bella Dilemma
német vígjáték, 2013
21:15
Sokkal több mint testőr
amerikai-hongkongi akcióvígjáték, 2017
21:15
A falu
amerikai thriller, 2004
21:20
Ezer év
magyar tévéjáték, 1963
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.