„Minden reggel úgy ébredek, hogy ezt nem fogom túlélni” - Arnaud Desplachin és Mathieu Amalric

A Pesti Est exkluzív interjúja
Belépek a párizsi hotelszobába, és rögtön megcsap a dohányfüst szaga. Mathieu Amalric áll a nyitott ablakban és szívja a cigarettáját, miközben rendezője, Arnaud Desplachin az asztalnál kávét kortyolgat. Régi páros ők, közös múlttal, akiket új filmjükről, az Ismael szellemeiről faggathatok.
Ismael filmrendező, aki a film egy pontján úgy dönt, hogy nem akar elmenni a forgatásra. Volt már olyan a karrieretek során, amikor ti is úgy éreztétek, hogy nem akartok másnap bemenni dolgozni? 
 
A.D.: Soha. Imádok dolgozni, eszembe nem jutna elszökni a saját filmemből. Viszont alkotóként izgalmasnak találtam egy olyan karaktert, aki megijed a saját árnyékától. Ismael olyan fickó, aki mindig túl messzire megy. 
 
M.A.: Igazából az a nagy szerencséje, hogy a film producere a legjobb barátja, aki mindenben megértő vele. Ha nem ő lenne a producer, biztos vagyok benne, hogy Ismael nem merte volna ezt megcsinálni.  
 
Mathieu, színészként vagy rendezőként még sosem akartál kiugrani valamelyik filmedből? 
 
M.A.: Ilyet nem lehet csinálni, még akkor sem, ha olykor esetleg eszünkbe jut. Nem lehet cserbenhagyni egy teljes stábot. Eléggé megnyugtatott, amikor Felliniről azt olvastam, hogy egyszer a filmje forgatására tartva autóbalesetet szenvedett, és utólag azt mesélte, hogy örült neki, mert fogalma sem volt, hogy aznap mit szeretne forgatni, és ezzel időt nyert. (nevet) Rájöttem, hogy nem csak nekem lehetnek ilyen sötét gondolataim. A filmezésben néha az a jó, hogy olykor tényleg fogalmunk sincs, mihez kezdjünk, a végén mégis valami csodálatos születhet belőle. 
 
A.D.: A legjobbakkal is előfordulhat. Kuroszaváról hallottam, hogy az egyik filmje forgatásán épp a nagyjelenetet vették volna fel, amiben felgyújtanak egy nagy díszletet. Az eseményre kivezényelték a sajtót, a rendező mégsem jelent meg. Mindenhol keresték, és az asszisztense végül a szobájában, az ágyában fekve talált rá. Amikor megkérdezte, hogy miért nem megy ki a szettbe, Kuroszava csak annyit mondott: „Mert félek”. 
 
Félelmet azért ti is éreztek? 
 
A.D.: Persze. Minden reggel úgy ébredek, hogy ezt nem fogom túlélni. Aztán megérkezem a szettbe, és egyszer csak elmúlik az idegességem.  
 
Elég komoly közös múltatok van filmesként. Milyen érzés ennyi év után újra együtt dolgozni? 
 
A.D.: Annyi új színész dolgozott most velünk, hogy az élmény egészen friss volt. Nem éreztük azt, hogy visszatérünk valami régihez. Ismael karaktere is annyira extrém, hogy általa nem azt a Mathieu-t kaptam meg, akit már ismertem, hanem egy egészen újat. 
 
Arnaud, te nemcsak Mathieu-vel, hanem Marion Cotillard-ral is dolgoztál együtt régen. Mit gondolsz, sokat változtak a színészeid az elmúlt évtizedekben? 
 
A.D.: Marion a Piaf után egyértelműen megváltozott. Kevés színész képes a karrierje egy pontján újra kitalálni magát, de neki sikerült, és ezért minden tiszteletem az övé. A nagy amerikai színészekben látom még ezt a képességet. Lehet, hogy pont ez az oka, hogy Marion annyira népszerű Amerikában… 
 
Az Ismael szellemei karakterei gyakran a múltba révednek. Ez rátok is jellemző, vagy inkább a jelenre fókuszáltok? 
 
A.D.: Számomra a jelen a legfontosabb. A színészeimtől is mindig azt kérem, hogy soha ne nézzék meg a régi filmjeimet. Ez egy új munka, csak erre fókuszáljanak. Nem érdekel egy régi film, amit húsz éve csináltam. Valami újat kell kitalálnunk. 
 
M.A.: Az ember szereti azt hinni, hogy mindig valami újat csinál, de ez sokszor csak illúzió. Még szerencse, hogy öregszünk, az arcunk megváltozik, így végső soron színészként sosem leszünk kétszer teljesen ugyanolyanok. 
 
Meg szoktad nézni a régi filmjeidet? 
 
A.D.: Soha nem nézem meg a kész filmjeimet. Ha végeztem, nekem már nincs többé dolgom azzal a filmmel. Változtatni már nem tudok rajta, szóval minek nézzem? Nemrég fel kellett újítanom néhány régi filmemet, és a kép javításakor szigorúan csak hang nélkül voltam hajlandó nézni őket. 
 
És mit csinálsz a díszbemutatókon? 
 
A.D.: A vetítés előtt bemegyek, megtapsolnak, elindul a film, én pedig kimenekülök a teremből. Amikor vége, akkor meg visszajövök. A filmjeim ott élnek az emlékeimben. Nincs szükségem arra, hogy lássam őket. 
 
Mathieu, te mikor lettél a filmek szerelmese? 
 
M.A.: 18 éves voltam, amikor Otar Joszeliani kiválasztott a filmjébe. Bementem a díszletbe, és azonnal megszerettem az egészet. Igazából a testvérem volt a filmek szerelmese, engem kamaszként nem érdekelt annyira a mozi. Viszont az első forgatásom után én is rajongóvá váltam, és azóta rengeteg filmet nézek. 
 
Ha egy rendező egy rendezőről készít filmet, adódik a kérdés: mennyire önéletrajzi a dolog? 
 
A.D.: Valahol minden filmem önéletrajzi film, de ez még nem jelenti azt, hogy egy lennék a főszereplőmmel. Igazából minden karakterem valamennyire én vagyok, nem csak a főszereplőm. 
 
Tulu
2018.03.05
|
(9 kép)


Film premierek

Keresés

amerikai thriller, 102 perc, 2018

Johnny English újra lecsap

amerikai-angol-francia akcióvígjáték, 88 perc, 2018

Briliáns válás

belga-francia vígjáték, 95 perc, 2018
Játék
„Hol legitimek a megéléseink? Egy csomó érzés, állapot egyszerűen illegál, nem szabad. A művészet alibi. A művészet oltárán szabad olyat tenni, amit az életben nem minden esetben. Ezért a művészet játék, alibi a szabadságra.” (Hód Adrienn).
Filmek a TV-ben
H
17
K
18
Sze
19
Cs
20
18:10
18:20
A tehetség
amerikai filmdráma, 2017
18:30
Csillagok háborúja - Az új remény
amerikai kalandfilm, 1977
18:35
Élet és semmi más
amerikai-spanyol filmdráma, 2017 (feliratos)
18:45
A bűn árfolyama
amerikai-német thriller, 2008
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.