„Ez már nemcsak egy dínós film, hanem rólunk szól” - J.A. Bayona

A Pesti Est exkluzív interjúja
A Jurassic World-franchise húzott egy merészet és egy egyedi hangú szerzői filmest kért fel a Bukott birodalom megrendezésére. Az Árvaház és A lehetetlen feltűnően jókedvű rendezőjével Londonban beszélgettünk.
Nehéz volt újoncként becsatlakozni a franchise-ba? 
 
Nem volt egyszerű, mert ez nemcsak a második Jurassic World-film, hanem egyben az ötödik Jurassic Park-mozi is. Colin Trevorrow azonban olyan sztorit vázolt fel nekem, aminek nem tudtam ellenállni. Az, hogy a film első felében megsemmisíthetem az egész szigetet, már önmagában is egy vallomás: felejtsd el az eddigieket, most valami más jön! Amikor elmesélte, hogy a film második fele olyan lesz, mint egy kísértetházas mozi, egyből beleszerettem az ötletbe. Az első fele olyan, mint egy Jurassic Park-film, aztán hirtelen egy klausztrofób horrorban találjuk magunkat. Hasonlót csinált Spielberg is az első részben a raptorokkal. 
 
A film közepe olyan, mint általában a hollywoodi filmek vége. Nem volt kockázatos a leglátványosabb, legdrágább jelenetet már a film közepén ellőni? 
 
Szeretem a kihívásokat. A filmünk ott kezdődik, ahol más filmek véget érnek. Az első fele azokat a nézőket szolgálja ki, akik a hagyományos Jurassic-élményért fizetik ki a jegyárat. Még soha annyi dinoszauruszt nem láthattak a nézők, amit itt felvonultatunk. Viszont később ezt már nem tudtuk volna hová fokozni. Ennél monumentálisabb egyszerűen nem lehet egy film. Az volt az egyetlen lehetőség, hogy teljesen más irányba visszük el a sztorit. Hirtelen a film egy sokkal intimebb, suspense-központú mozivá válik.  
 
Az első rész rendezője, az új részen forgatókönyvíróként és producerként dolgozó Colin Trevorrow mekkora szabadságot hagyott neked? 
 
Colinnal nagyon szorosan együtt dolgoztunk, ugyanakkor a forgatáson talán csak két-három alkalommal járt kint – vagy legalábbis én ennyiszer láttam őt. Ugyanakkor a történetet ő találta ki, egy csomó ötlete van benne, és végig nagyon jó volt vele az együttműködésem. Igazából nem ő volt a „főnököm”, hanem egy közös főnökünk volt Steven Spielberg személyében, és nála volt a végső döntési jog minden téren. Ez azonban nem okozott számomra problémát. Pont azért vállaltam el ezt a munkát, hogy olyan filmesekkel dolgozhassak együtt, mint Steven Spielberg vagy Frank Marshall. Ők mindvégig támogattak engem, úgy, ahogy Guillermo del Toro is támogatott, amikor az Árvaházat készítettem. 
 
A Bukott birodalom a belépőd a globális szórakoztatás világába. Hogy érezted magad ezen az új terepen? 
 
Kétségtelen, hogy más irányból jövök, hiszen az eddigi filmjeim nagyrészt drámák voltak, de mindig is nagyobb közönséghez próbáltam szólni. Ráadásul én is Spielberg filmjein nőttem fel, és mindig is szerettem volna rendezni magam is valami hasonlót.  
 
A filmben nagyon sok megtalálható a korábbi filmjeid stílusából. A második fele az Árvaházat idézi, a katasztrófajelenet olykor A lehetetlenre emlékeztet… Nehéz volt a stílusodat belevinni egy ekkora blockbusterbe? 
 
Nem egyszerű dolog a stílusról beszélni. Nem hiszem, hogy ezt tervezni lehetne, belőlem egyszerűen ez jön. Filmesként nem csinálok mást, csak a megérzéseimet követem. Nem azért teszem például jobbra a kamerát és nem balra, mert ez a Bayona stílus, hanem mert én így érzem jónak. Végeredményben ez persze eredményezhet egyfajta stílust, és biztos vagyok abban, hogy ugyanebből a forgatókönyvből Steven Spielberg vagy Danny Boyle egy másfajta filmet készített volna.  
 
Minden Jurassic-filmben fontos szerepet játszanak a gyerek szereplők. Miért? 
 
Mert ezek családi filmek. A gyerekek leginkább a közönség számára fontosak, hiszen rengeteg gyerek ül a nézőtéren is. Viszont nem elég, hogy kötelezően belerakjuk a gyereket, nagyon jó okot kell találnunk arra, hogy miért van ott. Úgy érzem, ebben a részben ezt sikerült megoldanunk. Maisie nemcsak fontos szereplő lett, hanem a végén egy teljesen új és izgalmas irányt is ad a történetnek. El tudtuk érni, hogy a végére Maisie izgalmasabb legyen a dinoszauruszoknál is, és ez csodás dolog. Innentől ez már nemcsak egy dínós film, hanem rólunk szól. 
 
Geraldine Chaplin minden filmedben feltűnik, és most is megtaláltad neki a tökéletes szerepet… 
 
Csodálatos színésznő, imádok vele dolgozni, szóval, ha csak tehetem, mindig adok neki szerepet. A figurája itt azért volt fontos, mert ő is hozzátartozik a film gótikus horrorba hajló hangulatához.  
 
A lehetetlen katasztrófajelenete mennyire készített fel arra, ami a Jurassic World 2-ben várt rád? 
 
Valahol minden film felkészít egy kicsit a következőre, nem? Persze A lehetetlen arra tökéletes volt, hogy otthonosabban mozogjak egy olyan terepen, ahol sok vizuális effektusra van szükség. A Szólít a szörny pedig arra tanított meg, hogyan dolgozzam együtt egy animatronikus robottal, ami itt szintén jól jött. 
 
Rafe Spall általában jófiúkat játszik, te mégis rá bíztad a rosszfiú szerepét. Miért épp őt választottad? 
 
Mert fontos volt, hogy nagyon kedvelhető legyen, aki be tud férkőzni mások bizalmába. Ez a történet egy morális mese az emberek kapzsiságáról és romlottságáról, és ez csak akkor hatásos, ha a rosszfiúnak van emberi oldala. 
 
A film az alacsony korhatárához képest meglehetősen erőszakos. Volt egy határ, hogy meddig mehetsz el az erőszak ábrázolásában? 
 
A korhatár adott volt, PG13-be (13 éven felülieknek! – a szerző) kellett beleférnünk, hiszen ez egy családi kalandfilm. Amúgy nem gondolom, hogy erőszakosabbak vagy véresebbek lettünk volna az első Jurassic Parknál, hiszen abban is voltak meredek dolgok. Fiatalon elég keménynek találtam, amikor a T-Rex a gyerekekre ront az autóban… A poén az, hogy pont a gyerekek szerették a legjobban azt a jelenetet. Annyit tettem, hogy megvizsgáltam a korhatár szabályait, és igyekeztem a lehetőségeken belül a legtöbbet megengedni magamnak, sőt amennyire lehet, kitolni a határokat. A vicces az, hogy elsőre átmentünk. Egyetlen jeleneten sem kellett változtatnunk azért, hogy beleférjünk a PG13 korhatárba. Eleinte féltem tőle, de utólag azt mondom, hogy élveztem az ezzel járó kihívásokat. Például szórakoztató volt kitalálni, hogyan ábrázoljam egy kéz letépését anélkül, hogy emberi vért kelljen mutatnom.  
 
Tulu
2018.06.05
|
(22 kép)


Film premierek

Pelyhes – Kalandra fel!

belga-izlandi animációs film, 83 perc, 2018

Patrick – Ebbel szebb az élet

angol családi film, 94 perc, 2018

Nyitva

magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2018

A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt

amerikai-belga-francia-indiai-szingapúri filmdráma, 92 perc, 2018

Az első ember

amerikai filmdráma, 141 perc, 2018
Játék
A „dobok szamurájai” már Magyarországon is visszatérő vendégeknek számítanak, és ezúttal négy koncertet is adnak Budapesten.
Filmek a TV-ben
18:10
Nyárutó
amerikai filmdráma, 2013
18:10
Szerelem a Boszporusznál
német vígjáték, 2011
18:15
A megmentő
amerikai-lengyel akciófilm, 2004
18:45
3 nap a halálig
amerikai-francia akciófilm, 2014
18:50
Az én váram
angol film, 2017 (feliratos)
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.