„Nem szabad túlságosan megszabni egy színésznek, hogy mit csináljon” - Barry Levinson

A Pesti Est exkluzív interjúja
28 film, egy legjobb rendezői Oscar-díj, egy berlini Arany Medve és rengeteg klasszikus mozipillanat. Amikor lehetőségem nyílt Karlovy Varyban az életműdíjas Barry Levinsonnal, az Esőember és a Jó reggelt, Vietnám! legendás rendezőjével beszélgetni, 12 percet kaptam egy életműinterjúra. Ebbe persze csak belebukni lehet, de egy ilyen lehetőségnél még a bukás is édes.

76 éves.

 

Az Esőemberért Oscar-díjat kapott.

 

Hat színészt juttatott Oscar-jelöléshez.

Igaz az, hogy dolgozott az Aranyoskám forgatókönyvén, de nem tüntették fel a nevét a stáblistán? Ebben az időszakban találkozott először Dustin Hoffmannal? 
 
Csak nagyon rövid ideig dolgoztam a filmen. Még korábbról ismertem Sydney Pollackot, a film rendezőjét, és ő kért meg, hogy segítsek be neki, mert elakadt az előkészítésnél. Tényleg csak átugrottam hozzá párszor és volt néhány javaslatom és kérdésem, de nagyjából ennyiben kimerült a szerepem. És igen, ebben az időszakban ismertem meg Dustint, akinek Sydney mutatott be. 
 
Ez ugye még azelőtt történt, hogy a mozik bemutatták volna az első rendezését, Az étkezdét? 
 
Valójában a két dolog nagyjából egyszerre történt. New Yorkban voltam, és már a tervezett második filmemhez szerveztem a meghallgatásokat, amikor hívott Sydney, és pont ekkortájt volt Az étkezde bemutatója is. Jól emlékszem, hogy Sydney Pollack hotelszobájából pont ráláttam egy mozira az 57. utcában, ahol a filmet játszották, és a megbeszéléseink közben folyton az ablakon leskelődtem, hogy lássam, mekkora a sor a pénztárnál. (nevet) 
 
A legtöbb rendező számára az első nagyjátékfilm a legszemélyesebb darabja az életműnek. Az ön esetében is így van? 
 
Kétségtelen, hogy a Baltimore-ban játszódó négy filmem áll hozzám a legközelebb. Bár Az étkezde is nagyon személyes számomra, a nyolc évvel később készült Avalon még ennél is közelebb áll hozzám, mert a saját családom történetéről, valamint a televíziózás felemelkedéséről szól. Aztán ott van még a Szabad a szerelem című munkám is, amihez szintén sokat merítettem az életemből. 
 
A baltimore-i munkáit nemrég Guillermo Del Toro is dicsérte, akinek a filmjei inspirációul szolgáltak az Oscar-díjas A víz érintéséhez. Tervez még újabb filmet készíteni a városról? 
 
Van egy régi tervem, amit szívesen megvalósítanék, de manapság borzasztó nehéz finanszírozót találni a személyes hangvételű filmekhez. 
 
Annak idején Az étkezde nagyjából 5 millió dollárból készült. A hasonló típusú filmekre a stúdiók majdnem 40 évvel később, manapság sem szánnak ennél többet… 
 
Az 5 millió dollár akkoriban sokkal többnek számított, mint most, ráadásul Az étkezde kosztümös filmnek számít, és ennyiből ma már egy ilyen mozit lehetetlen lenne kihozni. A ruhák, az autók, a díszletek… Ez egyáltalán nem olcsó mulatság. 
 
Robin Williamset a ’80-as évek elején még televíziós színészként tartották számon, és akkoriban nem volt nagy az átjárás a tévé és a mozifilmek között. Miért épp őt választotta a Jó reggelt, Vietnám! főszerepére? 
 
Akkoriban már volt pár mozis próbálkozása is, igaz, azok gyakorlatilag mind megbuktak. Úgy gondoltam, hogy Robin tökéletes a szerepre. Egyszerre használhattam ki a komikusi géniuszát és a drámai erejét is. Robin nagy titka, hogy úgy tudott hihetetlenül vicces lenni, hogy közben végig valódi maradt. Azt hiszem, ez volt az első olyan filmje, ahol ezt a képességét megmutathatta. 
 
Hogy tudta azt az elképesztő energiát kordában tartani, ami Robinban tombolt? 
 
Miután megláttam, hogy milyen fantasztikusan improvizál, sokszor szabadjára engedtem, és az eredmény egészen lenyűgöző lett. Nem akartam rá túl nagy nyomást helyezni, hagytam, hogy ellazuljon, és jól érezze magát a forgatáson. Van némi színházi tapasztalatom, ami sokat segített abban, hogy megfelelően bánjak Robinnal. 
 
A pályája elején színésznek tanult. Hasznos tapasztalatnak bizonyult ez rendezőként? 
 
Két éven át tanultam színésznek. Ebből annyi előnyöm származik, hogyha egy színésznek problémája van a forgatáson, akkor tudom, hogyan közelítsek hozzá, és próbáljam meg vele együtt megoldani. A színészi múltam nélkül egy ilyen helyzetet valószínűleg nehezebben kezelnék.  
 
Színészként ritkán láthattuk, a legemlékezetesebb megjelenése talán Robert Redford Kvíz show-jában volt. Hogy került a filmbe? 
 
Már a kezdetektől részt vettem a film fejlesztésében, sőt én ajánlottam Redford figyelmébe Paul Attanasiót is forgatókönyvíróként. Redford ötlete volt, hogy játsszam el Dave Garrowayt, és olyan szépen kérte, hogy nem tudtam neki nemet mondani. 
 
A színészi karrier miért nem volt vonzó önnek? 
 
Egyszerűen sosem izgatott annyira. Borzasztó nehéz visszanéznem magam, ha benne vagyok egy filmben. Irtózom attól, hogy magamat nézzem a vásznon. Nem azt mondom, hogy nem tudtam volna színészkedni, de nem tudtam volna igazán lelkesen, szívből csinálni, akkor meg mi értelme lett volna? Az írásban és a rendezésben tudok igazán kiteljesedni. 
 
Annak idején majdhogynem egyszerre forgatta A gömb című sci-fit és az Amikor a farok csóválja című szatírát. Hogy tudott a két film forgatása között egyensúlyozni? 
 
Eredetileg szépen, egymás után forgattam volna őket, ahogy azt kell, de aztán A gömb forgatása rendesen megcsúszott, és volt egy periódus, amikor várakoznunk kellett. Ez lehetőséget adott arra, hogy a szünetben leforgassam az Amikor a farok csóválját. Akkoriban egy ennyire gyors forgatás már-már forradalminak számított. Nekem kifejezetten jól esett, hogy két ennyire különböző filmen dolgozhattam egyszerre. Míg A gömb zárt terekben játszódó, nyomasztó pszichológiai science fiction volt, addig a másik filmem fekete humorú, politikai szatíra, és jó volt ezt a két produkciót egyszerre kézben tartani.  
 
A karrierjében négy nagy színész, Robin Williams, Dustin Hoffman, Robert De Niro és Al Pacino játszott kiemelt szerepet. Elmondaná, hogy mennyiben kell másképp dolgozni ezekkel a színésztitánokkal? 
 
Ők négyen nem is lehetnének különbözőbbek. A velük való sikeres munka kulcsa számomra az, hogy meghallgatom őket, és kitalálom, mi a problémájuk. Rendezőként mindig azt vallottam, hogy nem szabad túlságosan megszabni egy színésznek, hogy mit csináljon. Meg kell hagyni a szabadságát. Persze mindig vannak bizonyos határok, de azokon a határokon belül hagyni kell őket szabadon játszani. Érezniük kell, hogy nálam szabadon kipróbálhatnak dolgokat, és nyitott vagyok a javaslataikra.  
 
Tulu
2018.07.17
|


Film premierek

A kém, aki dobott engem

amerikai akcióvígjáték, 117 perc, 2018

Szoba gyerekkel kiadó

francia vígjáték, 105 perc, 2018

Skate Kitchen

amerikai filmdráma, 100 perc, 2018

Nem vagyok boszorkány

angol-francia-német filmdráma, 93 perc, 2017

Eldorádó

német-svájci dokumentumfilm, 90 perc, 2018

Az elrabolt hercegnő

ukrán animációs film, 85 perc, 2018

A védelmező 2.

amerikai akcióthriller, 121 perc, 2018
Játék
A világhírű mexikói festőnő képei először láthatók Budapesten!
Filmek a TV-ben
H
13
K
14
Sze
15
Cs
16
P
17
18:10
Bazi rossz Valentin-nap
amerikai romantikus vígjáték, 2009
18:15
Maja, a méhecske
német-ausztrál animációs film, 2014
18:15
Holt költők társasága
amerikai filmdráma, 1988
18:20
Az oroszlán télen 1.
amerikai történelmi dráma, 2003
18:25
Több mint testőr
amerikai akciókrimi, 1992
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.