„Úgy döntöttünk, hogy a tűz legyen az egyetlen fényforrásunk” - Rodrigo Cortés

A Pesti Est exkluzív interjúja
Nem gyakran történik meg egy európai filmessel, hogy egy híres amerikai írónő keresse meg egy ambiciózus filmtervvel, a spanyol Rodrigo Cortésszel mégis ez történt. A Sötét folyosók esetében ráadásul nemcsak egy bérmunkát vártak tőle, hanem egy nagyon is személyes filmet.

45 éves.

 

Négy filmje közül csak az elsőt forgatta az anyanyelvén, spanyolul.

 

Már dolgozik a következő filmjén, de előzetesen sosem szeret beszélni a munkáiról.

A gyilkos médium című filmedet 2012-ben mutatták be a mozik. Miért tartott az új filmed elkészítése hat évig? 
 
A Sötét folyosók elkészítése igazából három évembe telt: az előkészületekkel, a forgatókönyvírással, a forgatással és az utómunkával együtt ennyi idő alatt lett kész a film. Hidd el, a maradék három évben sem unatkoztam: készítettem két rövidfilmet és megírtam három könyvet, és akkor a forgatókönyvírásról még nem is beszéltem. Az élet nem csak az ember imdb filmográfiája. (nevet) 
 
Ha jól tudom, A gyilkos médium volt az első hollywoodi filmed. Jó tapasztalatnak bizonyult? 
 
Nem igazán mondanám hollywoodi filmnek. Egy amerikai–spanyol független film volt ugyanúgy, ahogy a korábbi, Ryan Reynoldsszal készült filmem, az Élve eltemetve. Az első igazi stúdiófilmem valójában pont a Sötét folyosók
 
A Sötét folyosók egy hetvenes években íródott regény adaptációja. Mások is megpróbálták filmre adaptálni korábban, vagy te voltál az első? 
 
Stephenie Meyertől (az Alkonyat-könyvek írója – a szerző) származott az ötlet, hogy filmre kellene vinni a Sötét folyosókat, amit még gyerekként olvasott, és nagy hatással volt rá. Megszerezte a jogokat, aztán évekkel később úgy gondolta, hogy valamiért egy európai érzékenységű rendezőre van szüksége hozzá, aki az egyik filmjében eltemetett valakit élve. (nevet) Ha csak a tartalmát olvastam volna el a könyvnek, biztosan azt mondtam volna, hogy nem érdekel, de ahogy Stephenie előadta, mit akar ezzel a történettel, egyből izgalmasnak tűnt. Nem maga a történet fogott meg, hanem ami mögötte van. Van valami a Sötét folyosókban, ami kiválóan fogja meg az alkotás, az alkotó természet sötét oldalát. Hogyan lehet a tehetség átok, és nem csak áldás? Milyen árat kell fizetnünk a tehetségünkért? Ezek a témák olyan alkotókat juttattak eszembe, mint Polanski művei, Nicolas Roeg filmjei vagy Peter Weir Piknik a Függő Sziklánál című munkája.  
 
Milyen volt az első találkozásod Stephenie-vel? 
 
Nem voltak előítéleteim az irányába, ugyanis nem olvastam a regényeit. Persze tudtam, ki ő és ismertem az Alkonyatot, de csak a filmet, nem a könyvet. Először telefonon beszélgettünk, és rögtön megfogott benne, hogy valami eredetit és izgalmasat akar csinálni a Sötét folyosókkal. Szimpatikus volt, hogy nem a saját nézőpontját akarta rám erőltetni, hanem arra volt kíváncsi, mihez kezdenék én ezzel a regénnyel. Személyesen már csak magán a forgatáson találkoztunk Spanyolországban, ahol Stephenie is velünk volt pár hétig, és segített abban, hogy a film olyan legyen, amilyennek megálmodtam. 
 
Már kész volt a forgatókönyv, amikor csatlakoztál a projekthez? 
 
Csak egy piszkozatunk volt az elején, abból indultunk ki. Az volt a tervük, hogy megkeresnek az ötlettel, és ha érdekel, akkor majd együtt dolgozhatok egy forgatókönyvíróval az adaptáción úgy, hogy az megfeleljen az ízlésemnek. Megkértem Chris Sparlingot, akivel az Élve eltemetvén is dolgoztam, hogy csináljuk meg együtt a végső változatot. 
 
A film egy gótikus horror, egy felnövéstörténet és egy young adult fantasy sajátos keveréke. Nehéz volt megtalálni a megfelelő tónust és atmoszférát hozzá? 
 
A megfelelő atmoszféra megtalálása volt a legnehezebb a filmben. Valami nagyon kézzelfoghatót akartam létrehozni, amihez szinte hozzáérhetsz, annyira valóságos, olyan, mintha az ember egy régi fényképet nézegetne. Bár a Sötét folyosók egy hollywoodi film, én európaiságra törekedtem benne, sok érzékiséggel, és hatalmas hangsúlyt fektettem a hangok kidolgozására. Ebben a filmben minden apró zaj számít, és persze az is, hogy honnan jön. A zenei oldal különösen fontos volt, nemcsak azért, hogy megteremtsük általa a kívánt atmoszférát, hanem azért is, mert a zenének több különböző szinten jutott szerep. Persze ott van a hagyományos filmzene, de nekünk meg kellett teremtenünk azt a képzeletbeli klasszikus zenét is, amit a filmben a szereplők játszanak. Ezeket úgy kellett megalkotnunk, mintha egy valódi zeneszerző valódi kompozíciói volnának. 
 
A film fő helyszínéül szolgáló Blackwood iskolát kívülről teljesen CGI-jal alkottátok meg, a belsőket pedig mind díszletben forgattátok. Nem próbáltatok meg egy igazi házat találni a filmhez? 
 
Fontos volt, hogy mindent az irányításunk alatt tarthassunk, minden olyan legyen, ahogy azt elképzeltük, és ez csak egy épített díszletben volt lehetséges. Amúgy is teljesen lehetetlen lett volna ezt a filmet elkészíteni egy valós helyszínen, ugyanis Blackwood egyik jellemzője, hogy bizonyos szempontból ez a ház él, és folyton változik. Ezt persze részben a világítás segítségével oldottuk meg, de fontos volt az is, hogy mindezt az általunk épített terekben tehettük meg. A történet előrehaladtával Blackwood egyre sötétebb hellyé válik.  
 
A film végén látható óriási tűz nekem eléggé valódinak tűnt. Veszélyben voltak a színészeid? 
 
Valódi tüzet használtunk, ami hihetetlen kihívást jelentett. Persze uraltuk a lángokat, nagyszerű pirotechnikai szakemberekkel dolgoztunk, de még így is bőven volt miért aggódnunk. Ezeknél a jeleneteknél ugyanis úgy döntöttünk, hogy a tűz legyen az egyetlen fényforrásunk. Ez megnehezítette a dolgunkat, mert sem a stábtagok, sem a színészek nem mehettek túl közel hozzá, nehogy megsérüljenek, mégis meg kell találnunk valahogy az ideális fényviszonyokat. Azt tapasztaltam, hogy a CGI-tűz valahogy mindig hamisnak tűnik, mert nem tükröződik vissza jól a színészek bőrén, és ezt a hibát nem akartam én is elkövetni. A tűz pedig arra is jó volt, hogy a színészek alakítását is hitelesebbé tette. 
 
A filmet Amerika helyett nagyrészt Barcelonában forgattátok. Miért? 
 
Először is azért, mert Barcelonában van egy szuper, összeszokott stábom, másodsorban pedig azért, mert az adókedvezmények miatt itt egyszerűen többet tudtunk kihozni a büdzsénkből. Ha az USA-ban forgatunk, biztosan nem lett volna pénzünk ennyi díszlet megépítésére. A gyilkos médium 80%-át és a teljes Élve eltemetvét is Spanyolországban forgattam. 
 
Ha már az Élve eltemetvét említed… Te még akkor adtál egy óriási színészi feladatot Ryan Reynoldsnak, amikor rajtad kívül más még nem hitt benne színészként igazán. Mit láttál meg benne? 
 
Egyáltalán nem én fedeztem fel Ryan színészi tehetségét, az Élve eltemetve előtt is voltak pompás alakításai, például a 9 - A szám hatalma című filmben, amit alig néhány ember látott. Ryan három szerepet is játszott abban a filmben, hihetetlen jó volt. Ott néztem ki őt magamnak. Tudom, hogy furcsán hangzik az Élve eltemetve komoly témája miatt, de tudtam, hogy egy jó komikus képességekkel rendelkező színészre lesz szükségem, Ryan pedig egészen pazar komikus. Ha valaki rutinos komikus, egy idő után fantasztikus lesz az időzítésben, amire nagy szükségem volt abban a filmben. Amikor valaki egy kicsi, sötét helyre van zárva a játékidő egészében, és egyedül van, minden azon múlik, hogyan időzíti a szavait és hogyan játszik velük. Ilyenkor nüanszokon múlik a siker. 
 
 
A Sötét folyosók október 11-től látható a mozikban. 
Tulu
2018.10.08
|
(10 kép)


Film premierek

Milliárdos fiúk klubja

amerikai életrajzi dráma, 108 perc, 2018

McQueen

angol dokumentumfilm, 111 perc, 2018

Aquaman

amerikai-ausztrál fantasy, 143 perc, 2018

Álommeló

amerikai romantikus vígjáték, 103 perc, 2018

Pókember – Irány a Pókverzum

amerikai animációs film, 117 perc, 2018
Játék
Ünnepi ráhangolódással folytatódnak a családbarát délelőttök a Jurányiban.
Filmek a TV-ben
H
10
K
11
Sze
12
Cs
13
P
14
Szo
15
18:05
A szerencse háza
amerikai krimivígjáték, 2017
18:10
Táncterápia
angol vígjáték, 2017
18:10
18:15
Coco
amerikai animációs film, 2017
18:15
Robin Hood
amerikai animációs film, 1973
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.