Koncertélmény – Interjú Rába Rolanddal és Vecsei H. Miklóssal

A Pesti Est exkluzív interjúja
Új bemutatóra készül a TRIP Hajó. Magács László Ilf és Petrov Tizenkét szék című regényét mutatja be a közönségnek április 17-én. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében elkészült előadásról, a koncertszínházról és a koncertekre jellemző jelenlétről beszélgettünk Vecsei H. Miklóssal és Rába Rolanddal.

Kapcsolódó cikkek

Kinek az ötlete volt az előadás alapanyaga?
 
Vecsei H. Miklós: Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál témája a kortárs orosz művészet. A XX. században született regény így belefért a tematikába. Magács László rendező kedvenc fiatalkori olvasmányai közé tartozott ez a zseniális regény, amely a rendszerváltás előtt „kultuszkönyv” volt. Ma már annyi más olvasnivaló vesz körül minket, hogy ezek között a Tizenkét szék valahogyan elsikkadt. Remélem, az előadásunkkal másodvirágzását fogja élni.  
 
Az ajánlóban azt is lehet olvasni, hogy a regényben Rejtő Jenő és Dosztojevszkij is megbújik. 
 
Rába Roland: Rejtőnek van egy sajátságos humora, Dosztojevszkij pedig nagyon mély és drámai. Ez a két vonulat találkozik Ilf–Petrovnál. Nemrég foglalkoztam a Don Quijote című regénnyel, amivel szintén össze tudtam hasonlítani Ilf és Petrov szövegét. Nagyon érdekes, hogy van egy fő történet, amiből pici leágazások futnak ki. Látszólag lényegtelen mellékszálak ezek, ám hirtelen hosszú oldalakon keresztül olvashatunk erről vagy arról a szálról, aminek sokszor nincs, vagy alig van köze a főhőshöz vagy a fő cselekményszálhoz. Szerintem ez nagyon humoros.
 

 
Miklós, nemcsak játszol a darabban, hanem a dramaturgi munkát is te jegyzed. Nehéz volt ezt a kevésbé megszerkesztett, burjánzó szöveget színpadra adaptálnod? 
 
V.H.M.: Két hét alatt kellett megírnom a szövegkönyvet, nagyon szorított az idő, ami nem könnyítette meg a helyzetemet. Ugyanakkor a dalok már megvoltak az olvasópróbán, így nekem csak a dalszövegeket kellett dramaturgiailag összekötnöm. 
 
Ehhez az abszurd műhöz hogyan csatlakozott a koncertszínházi forma? 
 
R.R.: Magács László ötlete volt a kezdetektől fogva. 
V.H.M.: Ha elkezdünk gondolkodni azon, hogyan lehetne a Tizenkét széket adaptálni, rájövünk, hogy hagyományos dramaturgiával nem érdemes hozzányúlni. Ugyanis a műnek nincs mély lélektana. Nem azért, mert a szerzők restek voltak megírni, hanem a könyvnek maga a humor a lélektana. Minél jobban esnek szét a szereplők, minél kilátástalanabb a helyzetük, annál burjánzóbb és abszurdabb a humor. Ilyenkor érdemes elemelt formához nyúlni a megjelenítésnél. Talán maga Brecht is így gondolkodott, mikor kitalálta a saját színházi formáját. A koncertszínház felszabadító erejű, mert noha itt is minden szerepnek íve kell, hogy legyen, mégis a dalok, a dalszövegek alkotják az előadás fő vázát. 
R.R.: Laci külön érdeme az is, hogy megnyerte a produkciónak Závada Pétert dalszövegíróként, Ratkóczi Hubát zeneszerzőként, valamint az erre a produkcióra megalakult Ilfpetrov zenekart. A humoros, mindenki számára érthető, ugyanakkor többrétegű dalszövegek segítik még befogadhatóbbá tenni ezt a különös művet. 
 
Rába Roland (Fotó: Kiss Zsuzsanna)
Rába Roland (Fotó: Kiss Zsuzsanna)

 
Szerepeltetek már koncertszínházban? 
 
V.H.M.: Úgy nem, hogy ez lett volna a konkrét műfaji behatárolása a darabnak. Hasonlóban egyszer igen. De régi vágyam volt, hogy együtt énekeljek egy zenekarral a színpadon. Emiatt is örültem a lehetőségnek. 
R.R.: Eleddig soha nem énekeltem ennyit, mint ebben a próbafolyamatban. Leszámítva az egyetemet. Először nem is értettem Lacit, miért engem kér föl… Engem teljesen a többiek húztak be: Annamarival (Láng Annamária) szeretek együtt játszani, Gézával (Hegedűs D. Géza) és Miklóssal most állok először színpadon, és úgy gondoltam, hogyha minden kötél szakad, Závada szövegei akkor is működni fognak. 
 
Mi lenne az a két szó, amely számotokra legjobban jellemzi a hamarosan bemutatásra kerülő előadást? 
 
V.H.M.: Jókedv és kényszer. Ebben a két szóban azt érzem, minden benne van. A tragédia eljátszásához is szükséges egyfajta játékos, belső lelki derű, de itt most az sem baj, ha a nézők azt érzik, emberként élvezzük a karaktereket. Az egész zárójelben van, amit csinálunk. De amúgy az olvasópróba óta arra vágyom, hogy az előadásokon kialakuljon az a semmihez sem hasonlítható jelenlét, amely a koncertek sajátja. Ami a zenekarokat is jellemzi. 
R.R.: Itt most ráadásul négy frontember is van a színpadon (nevet). Egyébként én is a derűt mondanám. Meg az energiát, a jókedvet. Az az alapja mindennek. 
 
Németh Fruzsina Lilla
2019.04.17
|


Játék
Patrick deWitt nagysikerű regényéből készült ez a különleges hangulatú western, melyben egy testvérpár, Eli (Joaquin Phoenix) és Charlie Sisters (John C. Reilly) azt a megbízatást kapja, hogy végezzenek egy aranyásóval, aki meglopta főnöküket.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.