„Ma már kizárólag nyitott és bátor emberekkel szeretem magam körülvenni” – Interjú Duda Évával

A Pesti Est exkluzív interjúja
Idén tízéves a Duda Éva Társulat, a jubileumi bemutató, a Wonderland pedig harsány finálénak ígérkezik. A társulat alapítójával, Duda Évával beszélgettük.
Mi volt az a löket, amiért annak idején belefogtál egy saját társulatba?  
 
A Lunatika című előadást csináltuk 10 éve ősszel, ekkor kezdtem kísérletezni egy új munkamódszerrel, és a próbák során nagyon összekovácsolódtunk. Elképesztő energia és felhajtóerő volt bennünk, és ezt meg akartam lovagolni. Csodálatos kapcsolódások jöttek létre, amik azóta is tartanak. 
 
Mennyire vitt titeket másfelé az utatok, mint ahogyan azt eleinte elképzelted?  
 
Csak 1-2 évre vagyok képes előre tervezni, többre nem. Amit akkor megálmodtam, az meg is valósult, sőt, jóval több mindent csinálunk ma már, mint amire anno készültem. A korábbi produkciók és az újabb kreációkon túl: vannak képzéseink, kurzusaink, együttműködéseink, szuper színházi diákbeavató programunk, belföldi és külföldi fesztiválkapcsolataink és partnerintézményeink. 
 

Mik számodra a legfontosabb értékek, gondolatok, amelyekből soha nem engedsz? 
 
Ezen a pályán gyorsan és láthatatlanul el lehet tűnni, el lehet vérezni. A független területen még nagyobb odaadás és kitartás kell, mint az előadóművészeti terület más szegmenseiben. Én ma már kizárólag nagyon kíváncsi, nyitott és bátor emberekkel szeretem magam körülvenni, és olyanokat választok, akik profik és teherbíróak, és szeretnek kreatív körülmények közt dolgozni. 
 
Az elmúlt 10 év alapján mit mondanál, hogy milyen egy „Duda Évá-s” előadás? 
 
Remélem, expresszív, szokatlan és érzékeny. 
 
Hogyan lehet minden előadással megújulni?  
 
Ha egy témával, zenével vagy formavilággal kimerítően dolgozom egy projekt során, akkor utána azt le tudom tenni, és már egy teljesen másik ügy vonz és érdekel. Valóban elég hamar rákattanok újabb dolgokra, vagy az előző mentén mélyülök el egy részletben, amit utána alaposabban kidolgozok. Szeretek különféle vizekre merészkedni, és a színház vizuális része számomra legalább olyan izgalmas, mint a tartalmi oldala. 
 

Mi volt a legmeghatározóbb élményed az elmúlt időszakra nézve? 
 
Talán amikor saját helyünk lett a Jurányi Házban, azt nagyon nagy lépésként éltem meg, és idén a felújítást is, így most nagyon az ízlésemnek megfelelő, szerintem világszínvonalú stúdiót és munkabázist teremtettünk. 
 
Hamarosan bemutatjátok a Wonderlandet a Trafóban, a színlapon pedig azt olvashatjuk, hogy azt a „hátborzongatóan csodálatos” világot szeretnétek megmutatni, amit ma élünk. Mit értesz ez alatt?
  
Teljesen abszurdnak élem meg a mai világunkat, rengeteg szélsőséggel, szörnyűséggel, háborúval, éhezéssel, klímavészhelyzettel a nyakunkban, és közben mérhetetlen fényűzéssel, felelőtlenséggel, pazarlással és nem utolsósorban mások kihasználásával és ostobasággal is találkozunk. Ezeket számomra baromi nehéz feldolgozni, ezt próbálom most humorba önteni, és vadabban, jókora szarkazmussal valahogy megfogalmazni, hogy ne nyomasszon annyira. 
 
Te magad milyen szemüvegen keresztül nézed a világot? 
 
Alapvetően derűs, nyitott és befogadó az alapkeretem, de van egy komoly szűrővel rendelkező védőszemüvegem is már, kár, hogy azt egyre többet kell használnom. 
 
Dézsi Fruzsina
2019.10.21
|


Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.