„Stellannak nem kell sokat magyaráznom” - Hans Petter Moland

A Pesti Est exkluzív interjúja
A skandinávok egyik legfelkapottabb rendezőjének filmjeiben általában az emberek hullanak, mint a legyek, de most a Lótolvajok kivétel e szabály alól. A rendezővel a világpremier után Berlinben beszélgettünk.

64 éves

 

A Hajszál híján úriemberrel lett felkapott rendező.

 

Legismertebb filmje Az eltűnés sorrendjében.

A filmjeiben sok a cinizmus és a fekete humor, de a Lótolvajok ilyen szempontból nem illik a sorba… 
 
Nem értek egyet azzal, hogy a filmjeim cinikusak lennének. Én leginkább szatírákat készítek. Az én szememben mondjuk Haneke számít cinikus filmkészítőnek, aki külső szemlélőként figyeli az embereket és a társadalmat, szinte élveboncolva őket. Az én filmjeimbe sokkal több emberség és empátia szorult ennél, még ha első ránézésre talán ridegnek is tűnnek. Szerintem nem azok. Az eltűnés sorrendjében például az én szememben szatírája mindenféle előítéletnek, és egy tanmese a bosszú természetéről, amit játékos formában mutatok be. Nagyon nehéz időszaka volt akkor az életemnek, a feleségem súlyos beteg volt. Nem tudtam, fogok-e még forgatni valaha, mert az is benne volt a pakliban, hogy hosszú ideig vele leszek majd otthon, ezért amikor bementem a vágószobába, tudtam, hogy nem lehetek gyáva, most egy nagyon erős filmet kell letennem az asztalra. A filmet elsősorban magamnak készítettem, és nagy szerencse volt, hogy másoknak is tetszett. Szeretem, ha a filmjeimhez tudnak kapcsolódni az emberek, de ezt időnként pont azzal tudom elérni, hogy valami meredek dologgal felrázom őket. Szeretem az embereket, imádom a komplex emberi természetet és szeretem az életet. Úgy volt, hogy soha nem lehet gyerekem, erre most van hat, szóval úgy gondolom, hogy az élet csodálatos.  
 
Ez már a sokadik közös filmje Stellan Skarsgårddal. Mi a jó munkakapcsolatuk titka? 
 
Nincs nagy titkunk, egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. Ha filmet készítesz, fontos, hogy jó szövetségeseid legyenek közben, akikkel őszintén tudtok egymással kommunikálni. Minden egyes film egy új felfedezés. Jó, ha közben megbízható társakkal veszi körbe magát az ember, akikkel élvezet a közös munka. Stellannak nem kell sokat magyaráznom, félszavakból is megértjük egymást, és egy filmforgatáson a megspórolt idő nagy kincs. Minden új film kockázatos, és ha az ember rizikót vállal, akkor próbálja csökkenteni azt egy kicsit azáltal, hogy jó embereket szerződtet maga mellé. Ő bízik abban, hogyha hibázik, én észreveszem, és szólok neki, ő pedig biztos szól nekem, ha valamilyen gyáva, középutas megoldáshoz nyúlnék. „Ne légy nyuszi!” – szokta nekem mondani ilyenkor.  
 
Nem zavarta őt, hogy nem ő kapta a főszerepet Az eltűnés sorrendjében amerikai remake-jében? 
 
Dehogy zavarta. 
 
Csak én találom furcsának, hogy megrendezte a saját filmje amerikai remake-jét, a Dermesztő hajszát? 
 
Ha az ember élvezett elmesélni egy történetet, és azt most elmesélheti egy új közönségnek is, abban én semmi kivetnivalót nem látok. Szerintem ez ugyanaz, mintha rendeztem volna egy darabot Oszlóban, majd kapnék egy felkérést, hogy csináljam meg ugyanezt a Broadwayn is. Hiába ugyanazt a sztorit dolgozom fel, az új forgatási helyszín, az új színészek és az új stábtagok miatt mégis más lesz az eredmény. Nem is remake-ként tekintek rá, szerintem ez egy teljesen új film. 
 
A könyv már vagy tizenöt éve megjelent. Miért tartott ennyi ideig, hogy film készüljön belőle? 
 
A filmkészítés időigényes dolog. Más rendezők is próbálkoztak vele korábban, de ilyen-olyan okokból nem jött nekik össze. Nekem nagyjából négy évem van ebben a filmben.  
 
Volt valamilyen személyes kötődése a könyvhöz? 
 
Volt, mert részben én is egy farmon nőttem fel, még saját lovam is volt. Ez a történet sokszor eszembe juttatta a saját gyerekkoromat. Én 1955-ben születtem, amikor Norvégia lakosságának még több mint a fele városokon kívül élt. Ma már csak kb. hétszázaléknyian élnek így.  
 
A Lótolvajok önnek csak a vidék iránti nosztalgiát jelenti, vagy a fiatalság iránti nosztalgiát is? 
 
Bízom benne, hogyha egy mai fiatal megnézi, arra gondol majd, hogy mennyire más is lehet az élet, mint amit most ő él. Ezt próbáltam elmagyarázni a saját gyerekeimnek is. Fontos, hogy kapcsolatban álljunk a természettel. Mi is részei vagyunk a természetnek, nemcsak a látogatói. 
 
Ha jól tudom, elég kemény körülmények között, mínusz fokokban forgatták a filmet… 
 
Én szeretek odakint forgatni. Ha hideg van, megoldom azzal, hogy több réteg ruhát veszek fel. Ez nem azt jelenti, hogy szeretek fázni, csak azt, hogy megfelelő ruházattal ez a probléma kezelhető.  
 
Van egy-két komplexnek tűnő jelenet a filmben, mint például a ló betörése vagy a vízben szétcsúszó farönkök esete. Hogyan sikerült ezeket megvalósítani? 
 
Mivel ez egy kis költségvetésű film, az emberek hajlamosak megfeledkezni róla, hogy technikailag milyen bonyolult jeleneteket vettünk fel hozzá. A lovas jelenetben például egy fiatal fiúnak kellett elképesztő kaszkadőrmutatványokat bemutatnia. A farönkös jelenet pedig óriási kihívást jelentett. Mérnöki aprólékossággal terveztük meg az egészet, egy csomó meetingünk volt, hogy biztonságosan fel tudjuk venni. Egy ilyen farönk simán lehet 8-900 kilós, egyetlen ütéssel könnyedén megöl egy embert. Volt néhány mű-farönkünk is, de nagyrészt igaziakat használtunk.  
 
Az, hogy a színész beúszott a rönkök alá, nagyon veszélyes volt? 
 
Senki sem akarja veszélybe keverni a színészét, szóval egy nagy csapatnyi kaszkadőrrel mindent alaposan megterveztünk. De nagyrészt ő maga csinált mindent, a kaszkadőrök csak megtanították rá, hogyan mozogjon, és gondoskodtak a biztonságáról. Amíg a víz alatt volt, egyfolytában búvárok voltak körülötte, akik készen álltak rá, hogy bármikor közbeavatkozzanak, ha szükségét látják.  
 
A víz alatti jeleneteket is a folyóban forgatták? 
 
Nem ugyanott vettük fel, mint a víz felszínén játszódó képeket. Volt egy elszeparált szakaszunk erre. 
 
Mit szólt a filmváltozathoz az eredeti regény írója, Per Petterson? 
 
A filmet nem neki készítettem, neki ott van a könyv, ami csak az övé. Persze ettől még örül az ember, ha a regény írójának tetszik a film, amit az ő művéből készített. Ő egy nagyon intelligens fickó, aki ráadásul nagyon otthon van a filmművészetben. Előre figyelmeztettem, hogy amikor majd először látja, sokkoló lesz számára az élmény. Kellemes meglepetés volt, hogy tetszett neki a film, és izgalmasnak találta, ahogy életre kelnek az általa írt oldalak a vásznon.  
 
A film azt mutatja be, hogy a háború idején Svédország sokkal prosperálóbb volt Norvégiánál… 
 
Svédország semleges volt, ezért jobban megúszta a dolgot. Erős ipara volt, ami így tovább fejlődhetett. Kicsit ironikusan úgy hivatkoztunk rájuk, hogy ők a mi svéd nagy testvéreink. Ők már nagyon régóta ipari hatalom komoly hadsereggel. Hozzájuk képest mi mindig is csak egy halom szikla voltunk, ahol jókat lehetett horgászni.  
 
Jacques Audiard panaszkodott, milyen nehéz lovakkal forgatni. Ön is ezt tapasztalta? 
 
Gyerekkoromban igáslovaink voltak, valamint olyan lovak, amiket édesapám a hadseregtől vásárolt, miután nekik már nem volt szükségük rájuk, mert tankokat használtak helyettük. Ezek a lovak nagyon jól idomítottak voltak, szinte bárki lovagolhatott a hátukon. Általuk az maradt meg a fejemben, milyen könnyű a lovakkal együtt dolgozni. Ehhez képest most a filmforgatáson a lovak teljesen másképp viselkedtek. A fő problémánk az volt, hogy szabadon lévő vadlovakat kellett mutatnunk, de ezek a lovak nem szoktak ahhoz, hogy szabadon mozogjanak. Teljesen kiszámíthatatlanul viselkedtek.  
 
A Lótolvajok október 31-től látható a magyar mozikban.
 
Tulu
2019.10.21
|
(13 kép)


Film premierek

Az aszfalt királyai

amerikai életrajzi dráma, 152 perc, 2019

Időtlen szerelem

olasz musical, 105 perc, 2019

Cseng mester konyhája

finn-kínai filmdráma, 114 perc, 2019

Szép csendben

magyar filmdráma, 80 perc, 2019

Ragadozók

olasz gengszterfilm, 105 perc, 2019

Amundsen

cseh-norvég-svéd filmdráma, 125 perc, 2019
Játék
Filmek a TV-ben
23:30
Amerikai botrány
amerikai-angol krimi, 2013
23:30
Keresés
amerikai thriller, 2018
23:30
Harcosok klubja
amerikai akciófilm, 1999
23:45
A Zodiákus
amerikai thriller, 2007
23:45
Esküvő luxusutazással
amerikai vígjáték, 2015
Cécile McLorin Salvant & Sullivan Fortner (USA) Egy énekesnő, három Grammy-díj és egy zongorista ma este a MÜPÁban. @cecilemclorinsalvant @fortnersullivan #zeneajanlo #zene #ének
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.