„Hasonló konstrukció egy krimiforgatókönyv, mint mondjuk egy matematikai képlet”

A Pesti Est exkluzív interjúja
Lehet készíteni egy skandináv stílusú magyar krimit? Bagota Béla szerint lehet, bár ő is Erdélybe vitte a stábját, hogy leforgathassa az első nagyjátékfilmjét, az izgalmas Valan – Az angyalok völgyét. A krimikészítés nehézségeiről beszélgettünk.

Már a 2010-es kisfilmje, a Tiszta kézzel is egy bűnügyi történet volt.

 

A filmet az erdélyi Balánbányán forgatta.

 

A főhőst játszó Krisztik Csaba is erdélyi származású színész.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a magyarok kevésbé vevők a zsarus/nyomozós krimire, ha az magyar. Nem tartottál ettől? 
 
Nem, pedig én is látom, hogy egy-két példát – például A martfűi rémet – leszámítva a krimi zsáner falakba ütközik nálunk. A nyugati filmekből átvett keménykötésű nyomozó karaktere sokszor stílus- és életidegennek hat a magyar filmekben, de azért nem tartottam ettől, mert arra törekedtem, hogy azok az energiák, amiket a Valan nyomozója magával hoz, hitelesnek és életszerűnek hassanak.  
 
Mitől lett a Krisztik Csaba által játszott Péter más, mint egy skandináv vagy amerikai nyomozó? 
 
Az volt a fontos, hogy az ő traumájára és fájdalmára koncentráljak, illetve arra, hogy emiatt megpróbálja helyreállítani a világ rendjét a saját munkáján keresztül, bár erre nem igazán képes. Azt, hogy hogyan szerettem volna őt magyarítani, sokkal inkább a környezete határozza meg, illetve az, hogy ő hogyan működik ebben a közegben. Eleve egy kétnyelvű környezetben találkozunk vele, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy magyarul vagy románul szólal meg adott helyzetben. Ez már önmagában specifikusabb a legtöbb magyar filmhez képest. Péter karaktere jól ismeri azokat a játékszabályokat, amik egy ilyen közép-kelet-európai kontextusban jól működnek. Ez az erdélyi közeg már önmagában nagyon sok mindent kijelöl számára habitusban és viselkedésmódban. 
 
2019-ben egy krimiben már nagyon nehéz meglepni a nézőket. Mekkora súlyt rakott a válladra, hogy a nézők ne találják ki idő előtt, hogy ki a gyilkos? 
 
Ez fontos szempont volt, de nem a legfontosabb. A film utómunkája során csak én magam öt tesztvetítést szerveztem, melyek során folyamatosan felmértük a nézők benyomásai alapján, hogy hogyan működik a gyanú a történetben. Természetesen máshogy gyanakszik egy krimifanatikus, mint egy átlagos mozinéző, ezért sokat agyaltunk azon, hogyan lehet játszani a red herringekkel (elterelés, félrevezetés – a szerk.) és a suspense-szekkel (filmes feszültségkeltési technika – a szerk.), hogy ne legyen túl sok, de ne legyen túl kevés. A tesztvetítésekből levontuk a következtetéseket, és úgy próbáltuk a hangsúlyokat alakítani, hogy lehetőleg akkor üssön be a megoldás, amikor kell. A krimilogika is fontos volt, de még ennél is fontosabb volt számomra, hogy a főszereplő drámája működjön. A néző végig vele megy, mert ez egy egyszemszöges krimi, végig Péterrel vagyunk a történetben. Nincsenek olyan mellékszálak, amik megmutatnák más karakterek önálló aspektusait. Az ő kezét kell fognunk érzelmileg, vele kell feltárnunk ezt a bűncselekményt.  
 

Úgy tudom, nagyon régóta a krimikre vagy rápörögve. Miért pont a krimi, és tervezed-e, hogy a Valan után is a krimis vonalon maradsz? 
 
Vonzódom a rejtélyek feltárásához már gyerekkorom óta. Kb. hatéves voltam, amikor először adták Magyarországon a Twin Peaks-et, amit én titokban mindig néztem a nappali kanapéja mögé elbújva. Bob elég komoly hatással volt a gyerekkori pszichémre. Fiatalkoromban nagyon sok Stephen Kinget olvastam, amire később jött a Lawrence Block-féle irodalmi vonal, meg a hard-boiled krimik, amihez az elmúlt tíz évben még hozzácsapódtak a skandináv krimik. A vonzódásom főleg az irodalomból ered, de nagyon szeretem a krimiket filmen is nézni. Sokáig természettudományos pályában gondolkodtam kémia és matematika vonalon. Nagyon hasonló konstrukció egy krimiforgatókönyv, mint mondjuk egy matematikai képlet megoldása, és ez engem mindig is érdekelt. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy bármilyen forgatókönyvben kezdtem el gondolkodni – a Valan eredetileg egy abszurd vígjátékként indult – három napon belül bűnügyi történet lett belőle. Olyan, mintha nem tudnám kikapcsolni ezt a logikát az agyműködésemből. 
 
Rengeteg regény jelenik meg a műfajban magyar nyelven is. Azon nem gondolkodtál, hogy filmre adaptálod valamelyiket? 
 
Nagyon vonzott, hogy saját történetet írjak, bár egyáltalán nem ódzkodom az adaptációktól. Izgalmas irodalmi alapanyagok születnek folyamatosan nálunk is, előbb-utóbb sort keríthetek egyre, de igazából már készen van a következő forgatókönyvem.  
 
2010 előtt volt néhány kisfilmed, de az elmúlt évtizedben nagyrészt rendezőasszisztensi munkákat vállaltál. Miért volt ilyen hosszú kihagyásod a rendezői pályán? 
 
A főiskolán már dolgoztam egy nagyjátékfilmterven, de amikor végeztem, az MMKA pont abban az évben dőlt be. Mivel a főiskolán folyamatosan szívességekből, alacsony költségvetésből forgattunk, úgy döntöttem, hogy a nagyjátékfilmemet nem szeretném ilyen körülmények között megcsinálni, inkább a kivárás mellett döntöttem, és mivel a főiskola mellett amúgy is elkezdtem asszisztenskedni Mundruczó Kornél mellett, ezen a vonalon indultam tovább. Tudtam, hogy nem szeretnék több szívességet kérni és szívességekből forgatni.  
 

Mit lehet az ilyen munkákból tanulni, ami később jól jött rendezőként? 
 
A diploma után szinte nulláról kezdtem, kávét hordtam A vér és méz földjén című Angelina Jolie-rendezés forgatásán. Onnantól ez a munka nemcsak anyagi biztonságot nyújtott számomra, hanem egy folyamatos kondicionálást arra, hogyha egyszer eljutok oda, hogy nagyjátékfilmet készítsek rendezőként, akkor ezeket a tapasztalatokat majd vissza tudom forgatni. Amúgy a Filmalap megalakulása óta folyamatosan pályáztam, de ezek a pályázatok valamilyen fázisban mindig elakadtak.  
 
Volt olyan pillanat ebben a tíz évben, amikor lélekben már kis híján feladtad? 
 
Igen, volt. Gondoltam arra, hogy talán az asszisztenskedés marad az én utam, és az erőfeszítéseim egy nagyjátékfilmért lehet, hogy hiábavalók. Szerencsére átlendültem ezen a ponton. 
 
Ki mellett tanultál a legtöbbet asszisztensként? 
 
Minden filmben a filmezés egy teljesen más aspektusával találkozhattam. Más dolgozni amerikai bérmunkákban, ahol az akciójelenetekre láttam rá jobban, és más dolgozni mondjuk Gigor Attilával, aki amellett, hogy nagyon precízen felépíti a film vizuális világát, mégis csak egy nagyon színészcentrikus rendező, és elsősorban a karakterekre figyel. Vagy ott van Bodzsár Márk, aki bizonyos szempontból szabadságot ad a színészeinek, szereti a váratlan, kreatív ötleteket, de mégis van egy nagyon erős rálátása és fókusza a projektre.  
Tulu
2019.11.18
|
(7 kép)


Film premierek

Jojo Nyuszi

amerikai-cseh-új-zélandi vígjáték, 108 perc, 2019

Hivatali eltávozás

amerikai horror-vígjáték, 86 perc, 2019

1917

amerikai-angol háborús film, 110 perc, 2019

Richard Jewell balladája

amerikai filmdráma, 129 perc, 2019
Játék
Adam Elliot 2009-es zseniális gyurmafilmjének – melyben egy igazán különleges barátság történetével ismerkedhetünk meg – színpadi adaptációja.
Filmek a TV-ben
H
20
K
21
Sze
22
Cs
23
P
24
23:40
A Megtorló - Háborús övezet
amerikai akciófilm, 2008
23:55
Jég Veled!
amerikai kalandfilm, 1993
23:55
Ponyvaregény
amerikai krimivígjáték, 1994
00:35
Súlyos színek
brazil fim, 2018
00:45
Balhé Bronxban
amerikai-hongkongi akcióvígjáték, 1996
Szombat délelőtt gyerekprogram a Fűvészkertben! Menjenek a kertészkedni vágyók! @fuveszkert_kerteszet #kerteszkedes #gyerekkertesz #gyerekprogram
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.