Kedvenc helyek

Annihilator: Ballistic, Sadistic

Megjelenés dátuma: 2020. január 22.
est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (1)
[ metal / thrash ] Az Annihilator évtizedekig úgy élt a köztudatban, mint a thrash metal színterének egyik legmasszívabb szerkezetű átjáróháza. A jelenlegi felállás már lassan öt éve zenél együtt, ami barátok közt is rekordnak számít a zenekar történetében.

Linkek

2015-ben sokan fellélegeztek, amikor az erős karakterrel és karizmával nehezen vádolható frontember, Dave Padden távozott az Annihilator éléről, és újra a csapat vezérkari főnöke és túlbuzgó HR-ese, Jeff Waters állt a mikrofonhoz. Na, nem mintha a gitáros-dalszerző hangi adottságai akár egy mikrométerrel is jobbak lettek volna, viszont megvolt a remény, hogy a Paddennel készült színtelen-szagtalan lemezek után valamiféle vérfrissítésen esik át a zene, netán visszakanyarodik a 90-es évek dallamosabb vonalához. Ezzel szemben a Suicide Society és a For The Demented albumok sem sikeredtek különösebben karakteresre, emellett joggal értetlenkedhettünk azon, hogy egy olyan dallamérzékkel bíró dalszerző, mint Waters, miért nem ír fogósabb szerzeményeket. 
 
Nos, úgy tűnik, végre megtört a jég: azzal együtt, hogy a Ballistic, Sadistic folytatja az előző két album irányvonalát, immár jóval emlékezetesebb szerzeményeket vonultat fel. A thrash-es témák mellett ugyanis érezhetően hangsúlyosabbá váltak a dallamok, a Psycho Ward szólója és refrénje pl. a Set The World On Fire albumon is megállta volna a helyét. Már csak azért is, mert kicsit a Knight Jumps Queen köszön vissza belőle, ám az új dalok többsége kellően erős ahhoz, hogy elnézzük az esetleges áthallásokat. Ugyanezen (rejtett) dallamosság még az olyan védjegyszerűen komplex zúzdákban is jelen van, mint az I Am Warfare vagy az Out Of The Garbage. Ez utóbbi darab mellesleg azt is jól példázza, az évek során mennyire összeszokott a jelenlegi felállás. Waters énekesként továbbra is tisztában van korlátaival, mindezt viszont több mint megfelelően ellensúlyozza ezer közül is felismerhető gitártémáival: a zenekar Kim Dzsong Unja régóta nem dobott össze ennyire agyas, egyben fülbemászó témákat. 
 

 
A Ballistic, Sadistic ugyan nem mentes a középszerűbb, időhúzó daloktól sem, de nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az „új” felállás messze legjobb lemeze. 
 
Kiadó: Nuclear Blast 
 
kirsch
2020.02.07
|


Játék
Hajóra száll a Jetlag legénysége, hogy a védjegyükévé vált lírikus elektropoppal rezgessék meg az A38 imbolygó deszkáit.
Major Kamill kiállítása február 26-tól #pestiest http://est.hu/cikk/133862/papirok_racsok_akkad
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.