Neveletlen hercegnő

Garry Marshall újra mesés álmokkal szédít bennünket: a Pretty Woman és az Oltári nő rendezője ezúttal a gimis lányok vágyait elégíti ki. A San Franciscó-i középiskolába helyezett történet mellett azonban a film másik erénye az, hogy főszerepet vállalt benne a csodálatos és még mindig nagyon vonzó Julie Andrews, a filmtörténeti legenda, akit A muzsika hangja és a Mary Poppins című sikerekből igen jól ismerünk, és akit jó ideje hiányoltunk már a mozivászonról.

Mia Thermopolis nem tartozik a suli hangadói közé (lúzer). Annyira félénk, hogy minden vágya az, nehogy a figyelem középpontjába kerüljön. A jellegtelen megjelenésű "csúf kis béka" a nyilvános szerepléstől ódzkodik a legjobban, gyakran előfordul, hogy ilyenkor rókázni kezd. Osztálytársai állandóan piszkálják a védtelen leányzót, a módszeres és kíméletlen kegyetlenkedésben különösen Lana, a legszebb és legnépszerűbb csaj (winner) jár az élen, akinek pasijába, az eszméletlenül jóképű Josh-ba Mia titokban szerelmes. A lány egyetlen barátnője a szintén észrevehetetlen Lilly, akinek bogaras bátyja, a Ringo Starr-hasonmás Michael láthatóan érdeklődne hősünk iránt. A napok csendesen folyamatos múlásának Mia sose látott nagyija vet véget: a lány megrökönyödésére kiderül, hogy ő történetesen Genovia nem létező európai miniállamának trónörököse, jelenlegi foglalkozása pediglen hercegnő. Úgy hiányzott ez Miának, mint púp a szeme közé. Beindul az illemtanóra, érdeklődik a sajtó, megélénkül Josh figyelme is, és a trón is arra vár, hogy Mia beleüljön...

Mese, mese, mese: ezzel a három szóval jellemezhető a Neveletlen hercegnő. Elragadó és csodálatos mese arról, amire minden nő vágyik - ez a hosszan tartó film garantált sikert jelent arra, hogy jó kedvet csináljon maga után.