Kedvenc helyek

Squarepusher: Do You Know Squarepusher

olvasói
10/10 (2)
(Warp / Neon Music Hungary)

"Ismeri Ön Squarepushert?" - az albumcímben feltett kérdésre még azok is nemmel válaszolnak, akik behatóbban tanulmányozták a brit drill'n'bass ámokfutó munkásságát. Azok, akik most fogják megismerni, új lemezének meghallgatása után (esetleg már közben is) valószínűleg egy másik kérdést tesznek majd fel: "ez most komoly?" És ez így van rendjén.


Vegyünk egy nyers oldskool rave breakbeatet, egy jungle vagy drum'n'bass ritmust, trancsírozzuk szét, aztán tegyük maximális fordulatszámra állított turmixgépbe, és amit ekkor hallunk, kedvünkre nyúzzuk-húzzuk, torzítsuk, filterezzük, esetleg keverjünk hozzá szövegfoszlányokat meg hangmintákat. Kábé ez a drill'n'bass. A nyaktörő-zene úttörői Aphex Twin, µ-Ziq és Luke Vibert voltak; utóbbi nyilvánosan is elismerte, hogy ami egymás közötti viccnek indult (ki tud gyorsabb és szétbaszottabb drum'n'basst csinálni), azt a közönség és a követőik komolyan vették, így fejlődött önálló stílussá. A drill'n'bassnek sztárja is van, méghozzá a chelmsfordi születésű Tom Jenkinson, azaz - ahogy 1996-ban megjelent első albuma óta hívja magát - Squarepusher személyében

A dzsesszdobos papával büszkélkedő, dub reggae-n, bop-dzsesszen és detroiti technón nevelkedett, multiinstrumentalista experimentalista Jenkinson igazi skizó. Egyfelől perverz örömét leli abban, hogy a hallgatót a legbetegebb és legtovább vitt drill'n'basszel idegeli, másrészt remek hangszerelő, aki saját maga játszik fel hangszeres témákat, amikből aztán hangmintákat vesz. Bármelyik progresszív dzsessz zenekarban megállná a helyét, sőt egymagában is képes komplett fúziós-dzsessz zenekarrá alakulni, ahogyan azt harmadik albumán bizonyította. Szóval a régi "őrült vagy zseni?" / "blöff vagy művészet?" eldönthetetlen kérdés. Nem is érdemes filózni rajta, úgysem kapunk választ.Vizsgáljuk meg inkább a hatodik Squarepusher-albumot. Egy dupla kiadványról van szó: az egyik lemez egy hosszabb EP-nyi stúdiófelvételt tartalmaz, a másik egyórányi koncertfelvételt, amit tavaly júliusban rögzítettek Japánban, ahol hatalmas kultusz övezi Jenkinson zenei ténykedését. Az új számok a rajongók számára nem lesznek igazán kiemelkedőek (bár a Joy Division Love Will Tear Us Apartjának teljesen normális és tiszteletteljes "egy az egyben" feldolgozása meg fogja őket hökkenteni), de mindent tudnak, ami egy Squarepusher-beavatáshoz kell: eszementül meglódított drill'n'bass mángorlás, (ritmus)törés-zúzás bepöccent óvodás módjára, Aphex Twin-féle gótikus kínzókam(a)razene, hangminta-csonkolás, konkrét zenei sablon-effektek (ajtónyikorgás, fűtéscső-ütögetés), futurizmus és sci-fi horror, durva szövegminták (az egyik számban végig megy a fuckolás), posztmodern irónia és önirónia (amire a legjobb példa a címadó nyitószám, a drill'n'bass mércével egészen slágeresnek mondható Do You Know Squarepusher - a lemez legjobb pillanata). Akiben ezek után maradtak még kérdőjelek, hallgassa meg az előadó másik oldalát, és az élő anyag alapján próbálja eldönteni Squarepusherről, hogy frászt kap tőle, röhög rajta, a hatása alá kerül vagy élvezi. Bármi is legyen az eredmény (e sorok írójáét a pontszámok tükrözik, de ez esetben nem mérvadóak), semmi esetre se tessék ezzel tesztelni a szomszéd tűrőképességét!

CD1: 6/10
CD2: 7/10
-4ray-
2002.11.06
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.