Kétlakiság prolongálva

Üstökösként, kívülről robbant be a magyar színházi életbe, jócskán felkavarta a langyos állóvizet. Társulatának vendégszereplései alkalmával először a szakma figyelt fel rendezéseire, később a közönség is megismerte nevét. Beszélgetőtársam Vidnyánszky Attila, a beregszászi Illyés Gyula Színház rendezője.
S.: Hol, mikor, miért tanultad a mesterséget, hogyan kerültél a színház közelébe?

V.A.: Édesanyámnak köszönhetően, ő a beregszászi teátrum gyermekstúdiójának vezetője. Valamikor magyartanárként kezdett el gyermekszínjátszással foglalkozni, ő fertőzött meg. A főiskolát Kijevben végeztem, rengeteget utaztam a volt szovjetunióbeli tagköztársaságokban, sokféle színházat láttam és több mesternél tanulgattam Grúziától a Baltikumon át Moszkváig.

S.: Hogy tud ma működni egy határon túli társulat, mind művészi, mind anyagi vonatkozásban?

V.A.: Nehezen. Az ukrán gazdaság helyzetéből adódóan kevés pénz jut a kultúrára. Túlélésre és kihalásra játszunk! A kulturális intézményeknek saját maguknak kell kitalálni létezésüket. A magyar állam támogatása fontos, de mi elsősorban a külföldön megtartott előadásainkból élünk.

S.: Dolgoztál a pesti Magyar Színházban, a Komédiumban, az Új Színházban, a Nemzetiben. Mit hoztál át magaddal, illetve hagytál-e otthon valamit?

V.A.: Az otthon és az itt, illetve másutt az alapvető különbség a repertoárszínház és az azon kívül működő színházi létből adódik. Sokkal szabadabb Beregszász, de célratörőbb a végtermékcentrikus repertoár-színházi működési forma. Azokat az elképzeléseim, amelyeket megfogalmazok a színház csinálásáról, itt is hatnak, de a rendezés, egy előadás létrehozása, mindenképpen kompromisszumok sorozata, és otthon sokkal kevesebbet kell kötnöm!

S.: Más kultúra, más struktúra, más szokások. Az itteniek mennyire fogadták be (el) az „idegent”, hogyan boldogultál a próbák alatt, találkoztál meg nem értéssel, irigységgel?

V.A.: Ami a legfontosabb, a színészek be-, illetve elfogadtak. Érzik, hogy szeretem őket, elismerik a munkámat, megpróbálnak megérteni, partnerként dolgozni. Irigység, rosszindulat bőven akad e pályán, de amíg a színészek hittel vannak irányomban és a közönség esténként megtölti a nézőteret, addig ez igazából nem számít.

S.: Rendezéseid során a folklorisztikus elemek, a zene, a tánc szerintem olykor túlcsordulnak, lassítják a tempót. Jogos a kritika?

V.A.: A gesztus, a mozdulat ugyanolyan fontos, mint a szó, a zenének ugyanolyan dramaturgiája kell legyen külön is, mint a szövegnek, a tér és elsősorban a színészek létezése együtt adja ki az egészet. Egy mozdulatba ugyanúgy bele lehet feledkezni, mint egy szóba, egy gesztus gyakran többet fejez ki, mint maga a textus, ezért adok teret neki.

S.: Hobóval (Földes Lászlóval) több ízben dolgoztam együtt: Villon-est, Vadászat, Viszockij-est. Hogyan találtatok egymásra, mi a közös siker titka, hiszen más generációhoz tartoztok?

V.A.: Az Új Színházban találkoztunk, elmondtam, hogy mennyire szeretem a Vadászatot - ez korosztálytól függetlenül jó zene - és egyszerre csak megcsináltuk együtt Beregszászott. Most József Attila-estre készülünk, egyébiránt igazán megtisztelő a barátsága.

S.: A rengeteg utazás nem vesz el sok energiát a munkádtól?

V.A.: Nagyon jól tudok a vonaton dolgozni és hatalmasakat aludni. Kifejezetten zavar, ha ismerőssel kerülök össze, jó egyedül lenni, miközben a síneken kattognak a kerekek.

S.: Utolsó rendezéseid az Új Színházban a Roberto Zucco, illetve a beregszásziakkal A szarvassá változott fiú. Ez utóbbi hatalmas sikert aratott a Magyar Stúdió Színházi Műhelye XV. Fesztiválján. A Fővárosi Önkormányzat díját kapta, Trill Zsolt pedig egyéni díjat kapott a főszerepért.
Milyen feladatok várnak még rád ebben a szezonban?

V.A.: Gogol Az orr című novellájából készítek előadást a pesti Magyar Színházban, utána - életemben először - operát rendezek. A Magyar Állami Operaházban Janácek Jenufa című művét állítom színpadra. Bemutató: 2004. március 13.
2003.10.28
|


Játék
A pekingi táncos előadás három jó barátról szól, és megismerteti a nézőket a hagyományos kínai operával.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.