Oké

Az Oké című dán film könnyed hangnemben nyúl e komoly és mindenkit érintő problémához. Mármint a halálhoz és ahhoz, hogy a halál vagy annak elmaradása miképp boríthatja fel egy jóravaló család életét. Agnete (a Születésnapból ismert Paprika Steen elsöprő lendületű alakításában) a határozott nő mintapéldánya, leszerelő modorban teszi helyre ügyfeleit a munkaközvetítőben és férjét, lányát otthon. Minden oké. Aztán apjáról kiderül, hogy súlyos beteg, és már csak három hete van hátra. Ezt a kanyart Agnete már nehezen veszi, de még sikerrel: az öreget beköltözteti szűkös lakásukba, hadd legyenek együtt. Aztán telnek a hetek, hónapok, és a halál megfeledkezik róluk. Az oké család oké békéje borulni kezd. A nagypapa lázítani kezdi unokáját az anya ellen, a férj meg egész egyszerűen félrelép. Agnete persze nem lenne rendkívüli asszony, ha feladná. Az életet még így is lehet okésan kézben tartani, csak nem úgy, ahogy addig tette. 
Jesper W. Nielsen filmjének mélysége és humora egyazon tőről fakad: életszerűek a figurák, életszerűek a helyzetek, a színészi alakítások pedig tökéletesen alátámasztják e hitelességet. Mindez velünk is megtörténhetne, a felemelő pedig az egészben a remény, hogy talán mi is képesek lennénk ilyen jól venni ezeket az akadályokat.