Alfred Hitchcock-sorozat 1.

Az Angliában némafilmekkel indult Alfred Hitchcock (1899-1980) neve hivatkozási pont a thriller műfajában, s ez nemcsak annak köszönhető, hogy a filmművészet egyik legnagyobb zsenije volt, hanem annak a sztárkultusznak, amely rendezők közt példa nélkül való volt a maga idejében és amelyet maga is maximálisan igyekezett táplálni.
Noha több műfajjal (thriller, kémfilm, krimi, vígjáték, horror) is sikerrel kísérletezett, műveinek közös vonása az a kis feszültségteremtő alkatrész, amely örökre összenőtt a nevével: a suspense. A néző számára felfed egy olyan titkot, amely a szereplő számára rejtve marad. Tudjuk, hogy bomba van az asztal alatt, de hősünk nyugodtan üldögél mellette - bennünket viszont mindjárt szétvet a feszültség!


Rémület a színpadon (Stage Fright, 1950)

Hétköznapi krimi, amelyet többek közt a mester kis játékai jellegzetes témáival (szerepjátszás, téboly, nyomasztó anyafigura) és remek színészek emelnek ki az átlagból: Marlene Dietrich a démoni primadonna szerepében, a dáma árnyékában is hihetetlenül szuggesztív Jane Wyman, no és Alastair Sim, az egyik legjobbfej apafigura a filmtörténetben. A színházi berkekben játszódó bűnügyi történet egy kedves romantikus szállal jut el a leleplezéses végkifejletig, miközben folyamatosan borzonghatunk és kuncoghatunk a remek, angol humorú beszólásokon. ***
Extrák:
Igaza volt-e Hitchcocknak, amikor hibaként értékelte a filmbeli flashbacket, amiről kiderül, hogy valótlan eseményeket mutatott be? A werkfilmben többek közt e kérdést taglalják filmtörténészek (például Peter Bogdanovich) és még élő szereplők, mint a csodálatos Jane Wyman. Ez meg az előzetes nem sok, de tartalmas extraanyag. ***
N. Z.


Idegenek a vonaton (Strangers on a Train, 1951)

A krimi két zsenijének találkozásából született e pompás darab. Patricia Highsmith, a krimi nagyasszonya írta az alapul szolgáló regényt, melyből Hitchcock hátborzongató és formai bravúrokkal teli filmet kanyarított.

A vonaton egymásba botló és gyilkosságot cserélő két idegen története ötvözi Hitchcock néhány kedvelt motívumát: középpontban egy jó és gonosz félből álló szereplőpáros, melyben az egyik megtestesíti (és végrehajtja) a másik legsötétebb, elfolytott vágyait; az elmebeteg gyilkos, akit valószínűleg a szüleihez fűződő különös kapcsolata tett pszichopatává.

Az ártatlan képű teniszbajnok és a zavart elméjű, önjelölt gyilkossági kisiparos történetét a suspence nagymesterének elegáns megoldásai teszik emlékezetessé: a kezdő képsor, melyben hosszú percekig kizárólag csak lábakat látunk; a gyilkossági jelenet - egy szemüveg lencséjében tükröződve; vagy a teniszjátszma és a csatornába esett öngyújtó párhuzamos montázsa mindenképpen a filmművészet legemlékezetesebb képsorainak panteonjába kívánkozik. *****

Extrák:
Audiokommentár számos résztvevővel (például: a Psycho forgatókönyvírója, Patricia Highsmith életrajzírója, Hitch unokái, sőt magát Hitchet is hallhatjuk egy Peter Bogdanovich-csal készült interjúból, a körhintajelenet felvételi nehézségeit például hosszan kommentálja). A 2. lemezen látható a film ún. „angol” verziója, mely apróbb eltéréseket mutat, pl. a befejezése más. Remek 37 perces dokumentumfilm sok nyilatkozóval és sok érdekes infóval. M. Night Shyamalan 13 percben lelkesedik a filmért és közben érdekeseket is mond. (Az extrákon van magyar felirat, kivéve a kommentárt.) ****
tereza


Meggyónom (I Confess, 1952)

Egy krimi, amiben a szokásos reflex a visszájára fordul: egy egyszerű rablógyilkosság általában szövevényes bűnügy elfedésére szolgál, itt valóban csupán egy egyszerű rablógyilkosságról van szó, amire a körülmények balszerencsés összejátszása folytán kreálódik szövevényes bűnügy gyanúja. Korának „egyik legszebb férfiszínésze”, Montgomery Clift alakítja a fiatal papot, akinek a gyilkos meggyónja tettét, és aki hűen őrzi a titkot akkor is, amikor ő maga lesz a vádlott. A helyszín, a francia-kanadai Québec európai hatású, míves épületei fontos összetevői a film noir stílusjegyeit is magán viselő képi világnak. (A forgatás helytörténeti nevezetességét jelzi, hogy ez adja a háttérsztorit Robert Lepage 1995-ös Gyóntatószék című filmjéhez.) Hitchcock maga kudarcnak ítélte művét, mivel úgy tűnt, kizárólag a katolikus közönség érzett elég drámai erőt a gyónási titok megőrzésének kérdésében. A Meggyónom azonban ettől függetlenül rendkívül szuggesztív alkotás, amelyben minden beállításnak, minden szónak súlya van. ****

Extrák:
A 21 perces, visszapillantó doksiban neves filmtörténészek mondanak változóan mély dolgokat a filmről. Előzetes, korabeli híradórészlet a québeci premierről. ***
N. Z.


Gyilkosság telefonhívásra (Dial M For Murder, 1954)

Bizonyos, hogy nem a Gyilkosság telefonhívásra a legsikerültebb Hitchcock-darab (maga a Mester is lekicsinylően nyilatkozott művéről Truffaut-nak nevezetes ötvenórás beszélgetésük során): mindössze 36 nap alatt, mintegy ujjgyakorlatként forgatta a Hátsó ablak előtt egy sikeres Broadway-darab alapján. A klausztrofób atmoszféra (a film szinte végig zárt térben, egy nappaliban játszódik), a színszimbolika (Grace Kelly ruhatára a végére gyakorlatilag teljesen lecserélődik: attól függően, hogy éppen veszélyben van, hűtlen vagy megmenekül - a rendező más és más színű ruhát ad rá) és a színészi alakítások miatt azonban mindenképpen megérdemli a figyelmet. A kis női varródobozból előkerülő olló pedig egészen új értelmet nyer mint gyilkos fegyver. És ne feledjük: ezzel a filmmel fedezte fel magának Hitch egyik kedvenc szőkéjét. ***

Extrák:
Egy alapos, 20 perces dokumentumfilmben megszólal Hitchcock lánya, Patricia és a „tanítvány”, M. Night Shyamalan is. Egy rövidebb kisfilmből pedig a 3D hőskoráról tudhatunk meg érdekességeket (a filmet annak idején térhatású verzióban vetítették). ***
fürkész


Tévedés (The Wrong Man, 1957)

Az „igaz történet alapján” készült filmek családjában ritka az olyan alkotás, amely a néző beszippantása helyett a kellő tanulság levonása és üzenet felmutatása céljából használ valós alapot. A Tévedés a ritka kivételek egyike, realista-dokumentarista tévedésdráma a legjobb hitchcocki eszközök visszafogott használatával elbeszélve. A rendező a valósághű ábrázolás kedvéért ezúttal kihagyja szokásos cameo-jelenetét, és a film legelején, egy irdatlan stúdióajtó előtt állva intéz beszédet a nézőkhöz az élet meglepő fordulatairól, melyek sokszor a fikciónál is megdöbbentőbbek. Ebben a filmben a fogfájás a suspense-elem, a fogorvosi számla pedig a sokk. Történetünk címszereplője, Manny Balestrero (Henry Fonda) nem hős, csupán egy hétköznapi olasz-amerikai nagybőgős, aki egy nap kénytelen befáradni biztosítójához, hogy felesége kötvénye terhére kölcsönt vegyen fel az elkerülhetetlen fogorvosi beavatkozáshoz. Vesztére az iroda alkalmazottai összetévesztik őt egy korábban ott járt fegyveres rablóval, s Manny hamarosan a rendőrségi fogdában találja magát. A film Balestrero sorozatos megaláztatását és szerencsés felmentését meséli el kevés optikai trükkel, de annál több értékes felvétellel az ötvenes évek New Yorkjáról. ****

Extrák:
Nem sok, mindössze egy kihagyhatatlan Bouzerau-kisfilm a nagyfilmről. ***
csmozi
-NZ-
2004.11.24
|


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Filmek a TV-ben
18:20
Wonder Woman
amerikai kalandfilm, 2017
18:20
Párbajhősök
angol filmdráma, 1977
18:30
Bumeráng
amerikai vígjáték, 1992
18:50
Országúti diszkó
amerikai akciófilm, 1989
18:55
Másnaposok
amerikai vígjáték, 2009
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.