Kedvenc helyek

Therapy?: One Cure Fits All

olvasói
10/10 (24)
(Spitfire / CLS)

A kilencvenes évek első felének meghatározó rockzenekara mintha eltűnt volna a zenei köztudatból, de ez csak a látszat: Andy Cairnséknál az ezredfordulós So Much For The Ten Year Plan válogatás után is égett a világ. A 2001-es Shameless, a 2003-as High Anxiety és a 2004-es Never Apologise, Never Explain után itt az észak-ír csapat új - sorrendben 9. (ha a két korai minialbumot is számoljuk, akkor 11.) - albuma: egy csont nélküli, dögös rocklemez.


A kiadóváltás mellett az utóbbi néhány év poszt-punk/new wave revival hulláma és szép számú fiatal zenekara is közrejátszhatott abban, hogy az 1989 óta létező Therapy? egy kissé háttérbe szorult a globális zenei köztudatban, pedig a két alapító tag, a dalszerző-gitáros-énekes Andy Cairns és a basszista Michael McKeegan, illetve a 2001-ben csatlakozott Neil Cooper dobos becsületesen dolgozik: a rendszeres koncertezés mellett másfél évente jelentkeznek újabb és újabb lemezekkel. Ezt a periodicitást Martin McCarrick gitáros-csellista kilépése sem akasztotta meg a High Anxiety és a Never Apologise, Never Explain között, és az így az eredeti trióformára visszaállt zenekar 2006 tavaszán is szállította menetrendszerű albumát, melynek ezúttal az a Pedro Ferriera volt a producere, aki a Darkness Permission To Land című sikeralbumán is segédkezett (meg korábban a Colour Of Fire és Tokyo Dragons együttesekkel is dolgozott).

Az aktuális hangterápia (kúra) félperces szürreális, himnikus intróval indul, ami meghökkentő módon az Outro címet viseli (mint a legvégén kiderül, a Walk Through Darkness című záródal outrója "tér vissza előre" - lásd a "saját farkába harapó kígyó" körforgását), majd a trió rögtön belecsap a zúzós rock'n'rollba: a pop-stoner Sprung és a karizmatikus, slágeres refrénnel ható Deluded Son után a lemez legjobb rockkliséje következik: az Into The Light című Led Zeppelin-es dalra a Queens Of The Stone Age is büszke lenne. Az album gúnyos címsorát is tartalmazó Dopamine, Seratonine And Adrenaline egy biokémikusok által elvégzett kutatás eredményén élcelődik (mely szerint kémiai kapcsolat áll fenn a drogfüggés, a szerelem és az erőszak hatásmechanizmusa között). A lemez második felében sincs leállás: egymás után jönnek a húzós riffekre épülő kompozíciók (Our White Noise, Private Nobody, Heartbreak This), amelyek a klasszikus rock (Led Zeppelin), a populáris metál (Metallica) és a stoner műfaj könnyebb zenekarainak kelléktárát használják.

Újdonságot ugyan nem hallhatunk, és természetesen az 1994-es Troublegum csúcsalbummal felállított lécet most sem sikerül átugrani, de nem is baj: a Therapy? még mindig tud jó lemezt csinálni. Hiányérzetünk talán csak a szövegvilág megkomolyodása miatt lehet: a korábbi lemezekről ismert ironikus-vicces beköpések szinte teljesen eltűntek, Andy Cairns komor hangulatban van mostanában ("ti optimisták, kinyalhatjátok a seggem, mert a jövő könyörtelenül zord"). A megváltás reményét egyedül a záró Walk Through Darkness kínálja fel, mely zenéjében is vidám, mosolygásra késztető gyógydal (ám a végén aztán zuhanhatunk is vissza a lemez elejére, újra a sűrűjébe...).


8/10
Hó Márton
2006.05.08
|


Játék
Patrick deWitt nagysikerű regényéből készült ez a különleges hangulatú western, melyben egy testvérpár, Eli (Joaquin Phoenix) és Charlie Sisters (John C. Reilly) azt a megbízatást kapja, hogy végezzenek egy aranyásóval, aki meglopta főnöküket.
A rossz költészet világnapja van, írj bátran te is egy verset és kínozd vele a barátaidat/üzletfeleidet! #rosszkolteszetvilagnapja #augusztus18 #badpoemday #douglasadams
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.