Forog a Kalandorok - Rudolf Péter, Pataki Ági és Paczolay Béla

Paczolay Béla első játékfilmjét rendezi. A film egyharmadát már leforgatták. Érden egy családi házban találkoztunk a főszereplővel, Rudolf Péterrel, az egyik producerrel, Pataki Ágival és a rendezővel.
Géza (Rudolf Péter), egy Erdélyből már évtizedekkel korábban Magyarországra települt ötvenéves trombitaművész, aki már a negyedik házasságában él, és a válások következtében már minden vagyonát elvesztette. Fia, András (Schruff Milán) fix állás nélkül, alkalmi, többnyire alvilági munkákból él, amelyeken rendre rajtaveszít. Azért érkeznek a kis Erdélyi faluba, hogy elvigyék Budapestre a nagyapát (Haumann Péter), akinek az életét otthon ellehetetlenítette a nagymama aggkori elhülyülése, amely nem egyszer tettlegességig fajuló féltékenységi rohamokban jelentkezik.
 
 
- Tudsz trombitálni? 
 
Rudolf Péter: Nem tudok, de a filmben nem kell trombitálnom. Ha szükség lett volna rá, szívesen tanultam volna. Azt begyakoroltam, hogy kell eltenni a trombitát. Annak megvan a maga szertartása, hogy bánik az ember a hangszerével, hogy szedi ki a fúvókát, hogy rázza ki - nyilván a nyálat - ezeket megtaníttattam magamnak. Egyébként, ha fúvós hangszerekkel foglalkozhatnék, akkor a szaxofont választanám. 
 
- A történet során a szereplők sok kalandon esnek át. Mi az, amivel te hozzájárulsz a filmhez, milyen ötleteket adsz a rendezőnek, Paczolay Bélának? 
 
R.P.: Ez egy nagyon jól megírt forgatókönyv, Péterfy Gergely munkája. Elég sok és kiélezett helyzet van ahhoz, hogy az ötleteim nélkül is működjön minden. Én csak megpróbálom eljátszani a szerepem, nincs nekem pluszmunkám ezzel. Béla ugyan elsőfilmes rendező, de nem huszonéves fiatalember, akit bedobtak a mély vízbe. Ráadásul Pados Gyuszival, az operatőrrel már régóta dolgoznak együtt, ők egy jól összeszokott páros. Az elmúlt években a reklámfilmek forgatása során alaposan kiismerték egymást. 
 
- Mi volt a legmeggyőzőbb számodra? Mire bólintottál rá, a könyvre vagy az alkotók személyére? 
 
R.P.: Teljesen mindegy, hogy mennyire szereted az alkotókat, a könyv a lényeg, azon múlik minden. Rossz könyvvel, tehetséges emberekkel talán közepes filmig lehet eljutni, sokkal messzebb nem. Én nagyon szeretem ezt a könyvet. Bélával régóta kerülgetjük egymást, sok ötletébe belevont már, megtisztelő módon még az elején. Már nagyon vártam, hogy valamelyik megvalósulhasson. Pados Gyula munkáit láttam, arra is kíváncsi voltam, ő hogyan dolgozik. 
 
- Van már kedvenc jeleneted? 
 
R.P.: Van egy szép tábortűzi jelenet. A filmben 3 generáció találkozik. Erről elég sokat tudok, az életemben én is itt tartok. A fiam ugyan nem ekkora, mint a filmbéli, de a nagylányom igen. A kamasz gyerekeimmel és az apámmal való beszélgetés, a lelkiismeret-furdalások és az egyéb groteszk és humoros helyzetek, ahogy próbál az ember mindkét irányba megfelelni, azok nagyon ismerősek voltak. Egy apróságot talán elmondanék, bár lehet, hogy nevetségesen hangzik majd. Egyik éjszaka közeliben kellett fölébrednem, magamhoz térnem. Bármilyen furcsán hangzik, az egy nehéz színészi feladat, mikor nagyon közelről azt veszik föl, hogy az élet, a szellem hogy tér vissza egy zaklatott alvásból. Mivel éjszaka vettük föl, külsőben, próbáltam magam szedált állapotban tartani, ami nem volt nehéz, mert hulla fáradt voltam, de nem szálltam ki a kocsiból, nem dumáltam a többiekkel, hanem koncentráltam. Az én eléggé szétszórt és túlpörgős alkatomnak nem kis feladat összekapni magát. Egyszer-kétszer filmben már játszottam el ébredést, kíváncsi vagyok, hogy ez milyen lesz. Biztos nevetségesen hangzik, de azt éreztem, hogy most 47 évesen, életemben először sikerült jól felébrednem. 
 
- Milyen fajta humor van a filmben? 
 
R.P.: Jófajta. Aki ezzel foglalkozik, az tudja, hogy százféleképpen el lehet jutni a nevettetésig. Legtöbbször az illető fölröhög, és soha többé nem emlékszik arra a pillanatra, ami akkor tetszett neki. Ebben a filmben minőségi humor van. Nem általában akar humoros lenni, hanem mindig a helyzetből indul ki. Tehát ha van egy jó szituáció, és a hősök a saját logikájuk mentén cselekszenek, akkor előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy ezen a nézők nevetnek, pedig a szereplők bajban vannak, kétségbeesettek. Én az ilyen filmeket, az ilyen szituációkat és jeleneteket szeretem nagyon. 
 
- Van-e valamilyen hasonlóság a figura és közted? 
 
R.P.: Van, van. Az említett tábortűzi jelenetnél beolvas nekem a fiam és az apám is. Se errefelé, se arra nem tudok megfelelni becsülettel. Ez a legfurcsább állapot, nem véletlenül hullunk, mint a legyek. Középkorú férfiként én is egyre több mindent értek meg apámból, pontosan azért, mert megvívom a harcot a saját gyerekeimmel. Egyre több régről hallott mondatot ismételek. Talán ez a hasonlóság. A különbség? Én azért szerencsés flótás vagyok. Hősünk a negyedik házasságán van túl, és éppen egy autóban alszik. Én ennyire kétségbeejtő helyzetben vagy ennyire lepukkant egzisztenciális helyzetben még nem voltam, bár tudjuk, ma Magyarországon ez bármikor bekövetkezhet, amilyen keretek közé szorítja az életünket az ország. Ha valaki nincs is ekkora nagy bajban, még mindig lehet bajban. 
 
 
- Hányadik filmed a Kalandorok? 
 
Pataki Ági producer: Azért nehéz erre egyértelműen válaszolni, mert van olyan film, amiben egyike vagyok a fő producereknek, és van olyan, ahol csak besegítek, koproducer vagyok. Várjál csak, számolok...Üvegtigris 1-2, Montecarlo, Fehér tenyér, Fekete kefe. Ez már a hatodik filmünk. 
 
- Mi a története a Kalandorok című film megvalósulásának? 
 
P.Á.: Produceri szempontból a történet úgy kezdődött, hogy Paczolayval elkezdtük előkészíteni a filmet. A Filmpartnersnél volt a jog, de később összeálltunk az Unio Filmmel. Most a két cég közösen valósítja meg a filmet. Jellemző ránk, a Filmpartnersre, hogy mi mindig összefogunk valakivel, és koprodukcióban készítjük el a filmjeinket, mert nagyon nehéz egyedül összehozni. Ha több helyről tudjuk támogatni a projektet, akkor általában könnyebben és rövidebb idő alatt áll össze. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogunk egyedül filmeket készíteni, de az elsődleges szempont mindig az, hogy készüljön el a film. Ha ezt húszan tudjuk összehozni, akkor húszan állunk össze. 
 
- Paczolay Bélával honnan az ismeretség? 
 
P.Á.: Bélával nagyon sok reklámfilmet készít a Filmpartners. Megkockáztatom, hogy ő az egyik legjobb reklámfilmrendező Magyarországon. Rengeteget dolgozik, nagyon sajátos stílusa, érdekes és egyedi humora van. Mindez a reklámfilmjeiből is kiderül. Mielőtt a könyvet olvastuk volna, már azelőtt rábólintottunk, hogy mi ebben szeretnénk részt venni, mert már régen meggyőzött minket a humoráról, az érzékenységéről, egyáltalán a rendezői kvalitásáról. 
 
- Egyenes út vezetett hozzátok. 
 
P.Á.: Igen, ez nagyon érdekes dolog, mert ugye az elsőfilmeseknél a producer elbizonytalanodik, és sokáig hezitál. Béla ugyan most rendezi az első filmjét, mégsem számít elsőfilmesnek. Először is készített már tévéfilmeket, másodszor a reklámfilmes múltja egyszerűen fantasztikus. 
 
- Drága film a Kalandorok? 

P.Á.: Nem. Jó lett volna, ha több pénzünk lett volna, de ez ugye, minden produkcióra érvényes. Tehát pénzszűkében vagyunk, az alsó határnál, ennél kevesebb pénzből a film már elkészíthetetlen lenne. A rendelkezésünkre álló összegből is csak azért tudjuk elkészíteni, mert fantasztikus alázat van a film iránt a rendezőben és az operatőrben. Mindenre hajlandóak, de nemcsak ők, hanem a látványtervezőtől kezdve a ruháson keresztül a stáb minden tagja. Mindenki képes volt megalkudni a lehetőségekkel, és a maximumot nyújtja. Nem a költségek lefaragása miatt forgatunk Erdélyben, hanem a történet, a táj és a lehetőségek miatt. Valamivel olcsóbb, mint Magyarországon forgatni, de most nem ez volt a legmeghatározóbb. A történet egy része ott játszódik. Megpróbáljuk a lehető legtöbb napot itthon tartani, ami azt jelenti, hogy amit csak lehet, Magyarországon veszünk föl. Ez a művészek miatt és a stáb miatt van így. Itthon forgatni mindig könnyebb és kényelmesebb, mint külföldön. Most például egy cigánypalotában veszünk föl a képeket, de csak a belsőt, mert a külsőt Erdélyben találtuk meg. 
 
- Mi a legdrágább ebben a filmben? 
 
P.Á.: A filmgyártás az egy nagyon drága műfaj. Magyarországon soha nem a sztár vagy a rendező a legdrágább, ami a normális lenne. Itt mindig a technika, az alapanyag, a forgatási napok száma. Egy amerikai büdzsében nem mindegy, hogy ki a főszereplő és őt ki rendezi. Elvihetik akár a pénz felét is. Sose felejtem el, hogy egyszer megnéztünk egy nagy amerikai szuperprodukciót. Miután 10 másodpercig láttuk a sztárt, odafordult hozzám a férjem, és azt mondta, hogy „na, ez eddig annyiba került, mint az Üvegtigris”. 
 
 
- Időben jött az első film? Vagy lehetett volna már előbb is? Mire vártál? 
 
Paczolay Béla, rendező: Azelőtt nem jött össze. Mi hihetetlenül szerencsétlen időpontban végeztünk a főiskolán. Pont akkor, amikor valami épp szétesett, de helyette még semmi nem indult be. 
 
- Te mindig benne voltál a szakmában. 
 
P.B.: Folyamatosan. Dolgoztam a tévé drámai osztályán, ott nagyon jól éreztem magamat, s mikor a tévé is szétesett, akkor nem volt más lehetőségünk, mint néhány barátunkkal összeálltunk, és csináltunk egy céget. Így próbáltunk meg életben maradni. 
 
- Ez az első könyv, amit szerettél volna leforgatni? 
 
P.B.: Nem, két könyvem volt már, de valamiért mindkettő az utolsó pillanatban elbukott. Egy idő után rájöttem, hogy túl kell lépni a történeteken, és újakat kell keresni. 
 
- Ennek a történetnek mi volt a szerencséje? 
 
P.B.: Talán jó időben született jó helyre. Ugyanennyit dolgoztunk a másik két könyvön is, mint ezen. 
 
- Hogy született az ötlet? Valaki odavitt neked egy könyvet...? 
 
P.B.: Nem, nem. Péterfy Gergely barátommal ücsörögtünk egy délután. Gergő elmondott egy történetet. Egy ehhez hasonló történetet, aminek csak egy lényeges pontja volt, hogy most neki el kell utaznia Erdélybe a hétvégén, ahonnan el kell hoznia a nagyapját, mert annyira összebalhézott a nagyanyjával, hogy tarthatatlan a helyzet. Én ebben a félmondatban megláttam valamit, és mondtam Gergőnek, hogy üljünk le, és ebből írjunk egy forgatókönyvet. 
 
- Hány változata volt a könyvnek? 
 
P.B: Nyolc. 
 
- Haumann Péterre, a nagypapára, Rudolf Péterre, az apára és Schruff Milánra, a fiúra írtátok a szerepeket? 
 
P.B.: Először csak írtuk, írtuk a könyvet, mikor kiderült a szereposztás, akkor már igyekeztünk rájuk írni. 
 
- Neked mi a legjobb ebben a filmben? 
 
P.B.: Nekem?! Az, hogy itt van 3 férfi, 3 különböző generáció egy családból, és kényszerűségből, relatíve Magyarországon hosszúnak számító úton össze vannak zárva. A történet folyamán egyre jobban megismerik egymást, a film végére a kicsi hazugságok mind kiderülnek. Természetesen olyan helyzetekbe keverednek bele, ami ezt elősegíti. 
 
- Van olyan a történetben, ami veled is megtörtént? 
 
P.B: Hát, olyan van, ami majdnem velem történt meg! A történet lélektanában azért benne vagyunk Gergővel. 
 
- Boldog vagy? 
 
P.B: Boldog leszek, mert most őrült nagy rohanásban vagyunk. Rövid idő alatt, 28 nap alatt kell leforgatnunk a történetet, és miután a film jellege egy kicsit „roadmovie-szerű”, rengeteg helyszínen játszódik, ezért iszonyatos léptékben kell haladnunk. Most is mennem kell. 
 
 
 
Ozsda
2007.06.14
|


Film premierek

Rontó Ralph

amerikai animációs film, 92 perc, 2012
Filmek a TV-ben
H
14
K
15
Sze
16
Cs
17
P
18
18:10
Hét év Tibetben
amerikai film, 1997
18:15
Love Guru
angol vígjáték, 2008
18:20
A gyilkosok is a mennyországba mennek
német romantikus film, 2002
18:25
Die Hard 3. - Az élet mindig drága
amerikai akciófilm, 1995
18:45
A szerelem visszavár
amerikai romantikus filmdráma, 2019
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.