Kedvenc helyek

Juno (filmzenelemez)

est.hu:
8/10
|
olvasói
9/10 (26)
(Rhino / Warner)

Meghökkentő dolog történt: 2008 februárjában egy filmzenelemez került az amerikai albumlisták élére, de nem egy hollywoodi szuperprodukcióé, mint például legutóbb a Dreamgirls estében, hanem egy olcsó kis független filmé, egy szimpatikus és intelligens vígjátéké, melyben szimpatikus és intelligens gitározós-éneklős dalocskák szólnak szimpatikus és intelligens előadóktól. Köztük díszhelyen Adam Green régi együttese, az aktív működését már jó néhány éve felfüggesztő Moldy Peaches (lásd interjúnkat!), melynek női tagja, Kimya Dawson akusztikus gitáros szólódalaival is hozzájárult a filmhez. A négy Oscar-díjra jelölt Juno március 13-án kerül a magyar mozikba, de a remek filmzenelemez már kapható nálunk is.
A Juno című filmben egy felvágott nyelvű 16 éves gimnazista csitri teherbe esik (egy haverjától, akivel amúgy közös zenekaruk is van), de nem akar abortuszt, ezért elhatározza, hogy megszüli és örökbe adja a gyereket egy jól szituált harmincas házaspárnak (akik közül a férjjel, aki szintén zenész, össze is haverkodik). Hogy milyen zenét hallgat egy ilyen vagány csaj? A történet szerint a hetvenes évek lázadói a kedvencei, Patti Smith, a Runaways csajzenekar, meg Iggy Pop és az ő Stooges együttese, de ezektől nem hallunk semmit, ahogy azt a Hole-dalt sem, amit Juno és Mark, a férj együtt énekelnek – erre a filmzenelemezre vad számok nem kerültek.  
 
A címszerepet alakító cukorfalat-színésznő, Ellen Page meggyőzte Jason Reitman rendezőt, hogy Juno biztos szereti a Moldy Peachest, így a fülbemászó lo-fi barkácsdalaival és vicces szövegeivel az ezredforduló táján feltűnt New York-i anti-folk együttes Anyone Else But You című száma többször is elhangzik (a végén a két ifjú főszereplő is előadja akusztikus gitárokkal). Adam Greent csak ebben a régi dalban halljuk (igaz, Juno szülése közben is épp ő énekel), az együttes afrofrizurás női tagja, a mackótestű, de kislányhangú Kymia Dawson azonban egy rakás további szólófelvétellel is hozzájárult a filmhez (Loose Lips című hadarós mozgalmi dala már afféle underground slágernek számít), sőt az ő Antsy Pants nevű haveri együttese is bekerült néhány számmal a pikszisbe, de még a film instrumentális aláfestő zenéjét jegyző Mateo Messina is Kymia stílusához igazodva igyekezett komponálni.  
 
Kymia Dawson mellett egy másik 1972-es születésű jeles amerikai dalszerző-gitáros-énekesnőtől, Chan Marshalltól, művésznevén Cat Powertől – Ellen Page egy másik nagy kedvencétől – is kapunk egy akusztikus számot (a Sea Of Love című ősrégi sztenderd feldolgozását a 2000-es The Covers Recordról), a halk skót Belle & Sebastian együttestől pedig kettőt is (az egyiket a Tigermilk című 1996-os bemutatkozó lemezről, a másikat a 2003-as Dear Catastrophe Waitress albumról). Az egyik B&S-dalban név szerint is emlegetett néhai Velvet Underground együttes 1969-ből egy vicces-játékos férfi-nő duettel képviselteti magát (I’m Sticking With You), mint ahogy a VU zajos gitárzenekari avantgárd örökségét felvállaló New York-i tanítványzenekar, a Sonic Youth is egy meglepően finom és gyöngéd számmal van itt jelen: egy 1969-es Leon Russell-szerzemény, a később a Carpenters által slágerré tett Superstar 1994-es feldolgozásával. Ez utóbbiban plusz csavar, hogy a női nézőpontból íródott szöveget nem a zenekar karcos hangú női tagja, Kim Gordon énekli, hanem kölyökképű férje, Thruston Moore, ahogy a film fiatal párja is felcseréli egymás közt a fiú-lány szerepeket a már említett Anyone Else But You duettben. Egy vagány huszonéves csaj (a poénból sztriptíztáncosnői és telefonszex-alkalmazotti munkakört is kipróbáló, majd blogja és az annak anyagából szerkesztett könyv révén elhíresült Diablo Cody) által írt, „női nézőpontú tinifilmbe”, ahol a nők az aktívabb karakterek, mindez remekül illik, ahogy a fentebb említett zeneszámok között is jól elfér egy akusztikus gitáros Buddy Holly-szerelmesdal (Dearest), a Kinkstől a szintén akusztikus gitárral indított gúnyos A Well Respected Man, vagy a főcímzenének választott folkos gitáros-szájharmonikás All I Want Is You a gyerekdalokra specializálódott Barry Louis Polisartól.  
 
Csak az 1972-ben David Bowie által a Mott The Hoople együttesnek korabeli brit tinédzserszlengben írt glam himnusz, az All The Young Dudes nem illik ide egyáltalán – még úgy sem, hogy a történet szerint ez is azon zenék egyike, amiket a tizenéves Juno és a harmincas Mark mutogatnak egymásnak (az adott jelenet is sántít, ahogy az is nehezen hihető, hogy egy Patti Smith-t, Iggyt, Hole-t és Nirvanát dicsőítő fiatal zenerajongó ne hallott volna Sonic Youth-ról). Ettől a kis botlástól eltekintve azonban a Juno imádnivaló film, sikere teljesen megérdemelt, ahogy a filmzenelemezé is (ennél megérdemeltebb már csak az lenne, ha a Sixes & Sevens címmel már ötödik szólóalbumát megjelentető Adam Green is befutna végre saját hazájában).
Déri Zsolt
2008.02.11
|


Játék
Megérkezett a Walt Disney animációs stúdiójának újabb térdcsapkodóan vicces és kreatív kalandfilmje, a Ralph lezúzza a netet!
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.