Új nevet kellett adnom - Slawomir Mrozek

"Régóta élek ezen a világon, és a Tangó 1965-ös németországi bemutatója meghatározó élmény volt számomra, mert akkor már külföldön éltem emigrációban. Ez volt az első többfelvonásos drámám; hirtelen berobbant a köztudatba, én pedig élveztem a sikert" - jellemezte Mrožek a világirodalom élvonalában eddig eltöltött négy évtizedét.
- Miért adta a Baltazár címet legutóbbi kötetének?

- Öt évvel ezelőtt agyvérzést kaptam, és a gyógyulás egyik módjaként kezdtem el írni a könyvet. Végül megszületett az egyetlen részletes önéletrajzom, melyet teljesen másképpen írtam meg, mint korábbi műveimet. Az agyvérzést követő afáziából az írás segített ki, és újra meg kellett tanulnom nem csupán az anyanyelvemen, hanem franciául és angolul is, hiszen több mint harminc évtizedet töltöttem az életemből emigrációban. 2003-ban megálmodtam, hogy egyszer majd újra kell tanulnom beszélni. Most már új emberré is váltam, aki másképp alkot. Új nevet kellett adnom ennek az embernek, és a Baltazárt választottam. A könyv nem csupán emiatt különleges, hanem azért is, mert az egyetlen olyan írásom, ami nem fikció. Orvosi javaslatra a gyógyulás egyik útja volt, hiszen segített abban, hogy olyan szinten gondolkodjak és írjak, mint az agyvérzésem előtt. Egyértelmű volt számomra, hogy mit kell papírra vetnem: részletes önéletrajzot, melyben visszaemlékeztem mindarra, ami évtizedekkel ezelőtt történt velem. Korábban soha nem írtam önéletrajzot és naplót sem vezettem, így a Baltazár ebben az értelemben is különleges. Ez így talán nem pontos, mert 58 éves koromban egy amerikai kiadó felkérésére írtam már egy könyvet az életemről, ami látszólag önéletrajznak tűnhetett, de valójában csupán egy cinikus játék volt a műfajjal és a kiadó nevetséges kikötéseivel. Az igazság a Baltazárban van.

- Hogyan változtatta meg betegsége az írását?

- Ami egy meghatározó és alapvető különbség - az afáziával együtt járó kellemetlen memóriazavarok mellett -, az az intuícióm megerősödése. Hálás vagyok érte a betegségemnek. Korábban azzal vádolt néhány kritikusom, hogy túlságosan nehézkesek, elvontak az írásaim, és parabolákban gondolkodom, de amióta újjászülettem, teljesen természetesen írok.

- Ön a hatvanas években hagyta el Lengyelországot. Azt várta a kelet-európai rendszerváltásoktól, ami történt, vagy többet?

- Nagyon érdekes a kérdés, hosszú elemzést igényelne, de ha megengedi, most erre is egy intuícióval felelnék: nagyon szeretem Márai Sándor írásait... Sok ponton hasonló módon gondolkodunk. Harminchárom évesen kényszerültem elhagyni a hazámat, és újabb harminchárom évet töltöttem emigrációban. 1996-ban tértem vissza Lengyelországba, Krakkóba. Ez alatt a harminchárom év alatt alapvetően megváltozott a gondolkodásmódom, és teljesen megváltozott az életem.

- Több műve is, például a Nyílt tengeren vagy a Károly a rendszerek működésképtelenségére utal. Létezik, létezhet Ön szerint jó modell?

- Még nagyon fiatal voltam, amikor e színdarabokat írtam. Az első igazi színpadi művem a Tangó. Visszatérve az egyfelvonásos darabjaimra, természetesen nem akarom őket bántani, hiszen azokat egy fiatalember írta, és tele vannak frissességgel, üdeséggel, de a számomra komoly, érett műveim sorát a Tangó nyitotta meg.

- Az Ön műveire jellemző fekete humor egyben mélységes pesszimizmusra is utal. Van jó híre, üzenete az emberiség számára?

- Nem teszek különbséget fekete és nem fekete humor között. Én egyszerűen így írok, mindig humorral.

- Ma este a Tangót mutatják itt be az egri Gárdonyi Géza Színházban, és ez a műve az elmúlt évtizedek során rengeteg előadást ért meg Magyarországon, csakúgy, mint az egész világon. Van kedvenc Tangó-előadása?

- Nincs, mindig azt az előadást szeretem a legjobban, amit éppen látok. Ez talán hihetetlenül hangzik, de higgye el, így van. Ma este az egri Tangó lesz a legkedvesebb számomra.



Ez a ma este, természetesen több mint egy hónappal ezelőtt volt. De Egerben még ma is arról az estéről beszélnek; az előadás hatalmas sikeréről, s az azt követő, hajnalba nyúló találkozóról, amelyet a világhírű író is a tőle megszokottnál jóval több ideig tisztelt meg személyes jelenlétével. Az előadásról pedig, hogyan másképp, mint a hozzá méltó tömörséggel, annyit mondott: ...negyven éve vártam erre...
Orosz Anna
2007.04.21
|


Casa Activa - Lakner Antal kiállítása.
Budapest, Glassyard Gallery, szeptember 27. - november 30.

Marcela Trujillo illusztrációi.
Budapest, Cervantes Intézet, 2019. szeptember 25. - 2020. január 17.

Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.