Kedvenc helyek

Therapy?: Crooked Timber

est.hu:
8/10
|
olvasói
10/10 (134)
(DR2 / HMP)

A Therapy? nevének felemlegetésekor akarva-akaratlanul megfogalmazódik az emberben a kérdés: egy nyolcvanas évek végén indult karcos rockzenekarnak, mely legnagyobb sikereit a kilencvenes években aratta (lásd: So Much For The Ten Year Plan), van-e keresnivalója a XXI. század zenei palettáján? Ilyenkor kell meghallgatni az észak-ír rocktrió aktuális lemezét, és mindjárt megkapjuk a választ: de még mennyire, hogy van! Ahogyan az új évezred eddigi Therapy?-anyagai, a 2001-es Shameless, a 2003-es High Anxiety, a 2004-es Never Apologise, Never Explain és a 2006-os One Cure Fits All sem okoztak csalódást (lásd interjúnkat!), úgy a legújabb albumért sem nehéz lelkesedni.
A gitáros-énekes Andy Cairns és társai ezúttal szokásosnál nagyobb szünetet tartottak, a másfél-kétéves ciklust kitolva csaknem három évet kellett várni a tizedik (ha a két korai minialbumot is beleszámoljuk, tizenkettedik) Therapy?-sorlemez megjelenésére, ami így éppen egybeesik a zenekar megalakulásának huszadik évfordulójával - sőt 2009. március 23. egész pontosan Michael McKeagan basszusgitáros 38. születésnapja is egyben. A zenészek előre figyelmeztettek: véletlenül se várjon senki visszakanyarodást a világsikert meghozó 1994-es Troublegum zenei világához, az új lemezen nem a melódiákra koncentrálnak majd, a fókusz sokkal inkább a ritmikán lesz (Andy Cairns bevallása szerint még a sötét dubstep is hatással volt rájuk az utóbbi évek során). A stúdiómunkálatok irányítására a legendás Gang Of Four producerként is tapasztalt gitárosát, Andy Gillt kérték fel, aki új megszólalást igazított az együtteshez: a Therapy? eddigi munkásságának fontos összetevőjét adó „alternatív” és punk-rock beütés igencsak háttérbe szorult, a szikár, feszes hangzás, a sodró dinamika, valamint a mélyre hangolt gitárok által meghatározott sötét tónusokkal a hangsúlyok a metál felé tolódtak. 
 
A szokásosnál agresszívebb, de kissé szürke nyitószám (The Head That Tried To Strangle Itself) után gyorsan beindul a lemez, az Enjoy The Struggle lüktető groove-ja, ipari hatású kemény riffjei elsőre betalálnak, és a folytatásban is ez a Therapy?-mércével is kemény vonulat marad az uralkodó: a Clowns Galore-ban Neil Cooper dobos viszi a prímet, ahogy a masszív basszusfutamra épülő Exiles szintén a ritmusszekció példás összjátékát dicséri (ez utóbbi számba Andy Gill producer társszerzőként is besegített). Központi helyen hallható az ebben a környezetben szinte melankolikusnak ható címadó szám, a Crooked Timber, az első kislemezdal az albumról, melynek az emberi létezésre utaló gúnyos és pesszimista címét a filozófiarajongó Andy Cairns egy híres Kant-idézetből vette („az olyan görcsös fát, amilyenből az ember van, nem lehet teljesen egyenesre faragni” – Immanuel Kant: Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből). A tízszámos lemez utolsó két szerzeménye szélsőségeket hoz: A várázshegy című Thomas Mann-regény ihlette, instrumentális, többféle hangulatot megjelenítő tízperces Magic Mountain a Therapy?-életmű eddigi leghosszabb (és talán legfurcsább) kompozíciója, míg a Bad Excuse For Daylight súlyos, sötét riffjei már-már öncélúan komor lezárást adnak az albumnak.
Bokor Péter
2009.03.23
|


Játék
Fekete Jenő a hazai bluesélet veteránja, akit a nagy öregek közül mindenki ismer.
A rossz költészet világnapja van, írj bátran te is egy verset és kínozd vele a barátaidat/üzletfeleidet! #rosszkolteszetvilagnapja #augusztus18 #badpoemday #douglasadams
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.