KEK - Közép-európai Kalandok – Badár Sándor és Horváth János

Hát - tudom, így nem kezdünk mondatot - meg kell mondanom, nem volt egyszerű dolgom, amikor arra vállalkoztam, hogy interjút készítek Badár Sándorral és Horváth Jánossal. Egy bevásárlóközpont kávézójába beszéltünk meg találkozót, ahová elsőnek Horváth János érkezett meg, majd kisebb késéssel Badár Sándor is befutott. A beszélgetés apropóját legújabb könyvük, a KEK - Közép-európai Kalandok adta, de persze csapongtak jobbra-balra...felejthetetlen élmény volt.
- Badár szokott késni? 
 
- H. J.: Igen, általában ő a pontatlan, késő, én meg a teljesen pontos, sőt általában még hamarabb is érkezem. 
 
- Megvárjuk, vagy kezdjünk bele az interjúba?  
 
- H. J.: Kezdjünk bele, aztán majd befut és elmondja az ellenkezőjét, mint amit én (nevet). 
 
- Na, akkor miről is szól a KEK?  
 
- H. J.: Elmentünk keletre, aztán nyugatra, ez meg a kettő közötti részről szól. Nagyjából 1988-1992 közötti időszak az, amit ez a könyv felölel. Közép-Európán kívül lesz benne egy kis nyugat is, de csak érintőlegesen. Természetesen Szentesről indult ki ez az utazás is, mint az összes többi. 
 
- Mennyire kapcsolódik az előző két könyvetekhez, a Jappánhoz és az Ámerika - avagy a Véredény nyomábanhoz? Az is érteni/élvezni fogja, aki kihagyta a két könyvet?  
 
- H. J.: Persze! A könyv a trilógia harmadik része, de különálló egység, létezik a másik két könyvtől függetlenül is. A három könyv között viszont van egy szoros összefonódás. Az a legfurcsább az egészben, hogy mi soha nem gondoltuk, hogy trilógiát fogunk írni, de amikor megírtuk a Jappánt, már utaltunk rá, hogy előtte kipróbáltuk egymást más utakon, hogy rövid távon elbírjuk-e viselni egymás egóját, hiszen 14 000 km távolban összeveszni, úgy, hogy soha nem beszélünk többet, azért az meredek lenne. Viszont furcsa módon mind a Jappánban, mind az Ámerikában oda-vissza utaltunk a KEK történeteire. 
 
Közben megérkezett Badár Sándor, aki rögtön letámadja Horváth Jánost, hogy mit fecsegett összevissza eddig. A hangulat kezd a tetőfokára hágni.  
 
- Kezdjük újra a beszélgetést?  
 
- B. S.: Nem kell, de azért visszahallgatnám, mit mondott eddig, csak a miheztartás végett. A könyvről már beszélt? 
 
- H. J.: Igen, az már megvolt. 
 
- De te is elmondhatod, hogy miről is szól a KEK.  
 
- H. J.: Ezt a kivételezést. 
 
- B. S.: Látod, ez jár a későknek (nevet). Tehát a KEK. Szerintem, vagyis inkább egyértelműen, egy nagyon jó kis könyv lett. Az is nagyon fogja élvezni, aki semmit nem tudott erről az időszakról, de annak is tetszeni fog, aki ebben a korban nőtt fel. Lesznek, akik csak azért olvassák majd el, mert kíváncsiak, hogy már akkor is ilyen hülyék voltunk; és lesznek, akik olvasták az előző két könyvet és tudni akarják, hogy Közép-Európában milyen történetek estek meg velünk.  
 
- Mennyiben tér el ez a könyv a másik kettőtől?  
 
- B. S.: Olyan négy oldallal kevesebb, mint az előző kettő. 
 
- H. J.: Nem, szerintem öttel. 
 
- Komolyságot uraim.  
 
- H. J.: Hiú ábránd. 
 
- B. S.: A stílusát tekintve ugyanaz, mint az előző két könyvünk, természetes, hogy maradtunk a régi, jól bevált stílusunknál. 
 
- H. J.: Meg egyébként is, a Jappánnal stílust teremtettünk, aztán a stílus második könyvét is mi írtuk, ez volt ugye, az Ámerika. Ezek után egyértelmű volt, hogy a dobogó harmadik fokán is a mi könyvünk legyen (nevet). 
 
- Amúgy hogyan szoktatok írni, van valamilyen spéci módszeretek?  
 
- B. S.: Többféle módszerrel próbálkoztunk, végül a diktafonos módszer volt a nyerő. Vagyis felmondtuk a szöveget, aztán leírtuk és elkezdtük szétszedni, aztán újra összerakni. Amúgy pont a KEK volt a legspeciálisabb. Kivételesen egy bizonyos tematikát próbáltunk magunkra erőltetni. 
 
- Számomra hihetetlen, hogy percre pontosan emlékeztek, hogy mi volt tíz-húsz éve.  
 
- H. J.: Általában arról semmi fogalmam sincs, hogy mi volt velem három napja, három év múlva már kezdek rá emlékezni, öt év múlva elmondom, 15 év múlva meg percre lebontom. 
 
- Az Ámerika alapját, ugye, a tévében is bemutatott Cadillac Drive műsor adta, amikor Fábry Sándor és Wahorn András társaságában hazahoztatok egy kocsit Amerikából. Melyik volt a legemlékezetesebb sztori arról az útról?  
 
- H. J.: Sokkal mélyebb, sűrűbb és nehezebb volt az az út, mint ami a műsorból átjött. Négy hét alatt tettünk meg 13 000 km-t. A legemlékezetesebb, hogy Badár végigaludta British Columbiát... Persze az utat végigvezette, de nála ez nem jelent semmit. Badár ugyanis képes arra, hogy nyitott szemmel, akár beszélgetve alszik. Félelmetes az ürge. Végigfotózta a tájat meg minden, de semmire sem emlékszik, mert aludt öt napig. 
 
- B. S.: Jól vezetek, a fejemben van a GPS, idegen országokban is kiválóan tájékozódom, és igen, tudok nyitott szemmel aludni, miközben vezetek és beszélek. Nem értem, mi ezzel a probléma. A bölények viszont még megvannak, arra még emlékszem. 


A könyv megrendelhető itt!

Forrás: Est.Tv Magazin
 
OIL
2009.03.11
|


Játék
Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki ...
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.