He7edik – Extra változat

est.hu:
9/10
|
olvasói
10/10 (23)
Ha a Sóhajok volt az elmúlt nyár végének (és valószínűleg az egész idei évnek) egyik legfontosabb DVD-megjelenése, a másik bizton David Fincher posztmodern noirja, melynek hazai kiadása ugyan sokáig késlekedett, de most kétlemezes verzióban, rengeteg extrával jelent meg.
A He7edik az ezredfordulós bűnfilm kulcsfontosságú alapműve, melynek hatása (a keresztény szimbolikával dolgozó „serial killer” thrillerek reneszánszának elindításával) a mai napig tart (a Fűrész-sorozat alkotói, pontosabban inkább már csak gyárosai például le sem tudnák tagadni, hogy innen merítettek ihletet). A hét főbűnt (torkosság, fösvénység, restség, bujaság, kevélység, irigység és harag) sorvezetőként használva öldöklő sorozatgyilkos (Kevin Spacey) és a rá vadászó nyomozópáros nyomasztó posztmodern noirja azonban önmagában nézve is mestermunka, melynek már hátborzongató zenével (Nine Inch Nails) és roncsolt, a sorozatgyilkost munka közben mutató képekkel operáló főcíme tökön/gyomron (kit hol) ragadja a nézőt – és nem is ereszti a film legvégéig. 
 
Pedig a filmben felvázolt alaphelyzet már sok helyről ismerős, sőt kifejezetten elcsépelt (lásd zöldfülű kezdő és öreg róka közös nyomozása), a(z al)műfajhoz kapcsolódó néhány szabály áthágásával Fincher mégis tud újat hozni. Szokatlan módon például a (nyomozó) karaktereket mélységükben ismerjük meg, nem pedig csak – ahogy az megszokott – néhány alapvető tulajdonságot felvázolva. A detektívek olyan apróságokkal kerülnek közel hozzánk, mint például annak megmutatása, hogy Somerset (Morgan Freeman) metronómra tud csak elaludni, rugós késsel jár és kedves foglalatossága azt egy darts táblába dobálni; a fiatal, a vidékről a nagyvárosba most érkező Mills (Brad Pitt) jelleme pedig a kedvenc kutyáival zajló önfeledt játék és felesége, az ártatlanságot, tisztaságot a filmben egyedüliként képviselő Tracy (Gwyneth Paltrow) részletes bemutatása útján tárul fel. 
 
A két központi figura gyökeresen különbözik egymástól és egyben ki is egészíti a másikat (lásd fekete és fehér, jin és jang): a forrófejű macsó és a bölcs, nyugodt öregember közötti legfontosabb különbség, hogy míg Somerset tiszteli és érteni véli a munkálkodó sorozatgyilkost, addig Mills nem tiszteli, sőt lebecsüli, nem veszi komolyan: „dilinyósnak”, „komplett őrültnek” tartja mindvégig – ezért az elvakult gőgért, szinte már ógörög drámabeli hübriszért végül meg is kell lakolnia. Ami azonban közös a páros tagjaiban, hogy mindketten nagyon elszántak (vizuálisan akkor kerülnek közös nevezőre, amikor együtt, egymásra dőlve alszanak a rendőrség épületének folyosóján, miközben az ujjlenyomatvétel eredményére várnak) – ezért válhatnak a kezdeti ellenségeskedés, idegenkedés után ütőképes, sikeres csapattá. A kettejük közt tátongó szakadéknyi különbségek ekkorra már elsimulnak, kiegyenlítődnek: Mills ugyan egy műveletlen tahó – mégis, dühös megjegyzéseivel többször is ő indítja el az olvasott és kifinomult Somersetet a helyes nyomon (lásd: „Nem ő festette a képet!”; „Attól, hogy könyvtárba jár, még nem ő Yoda!”). 
 
A Het7edikben fontos szerepet játszik a központi karaktereken kívül maga a helyszín, a névtelen nagyváros is, ami a filmben egyértelműen a földi pokolként jelenik meg. Ezt az apokaliptikus metropoliszt csak gyűlölni lehet, ide már gyereket szülni is kínzó probléma, nem pedig örömteli esemény. A jelenetek jellemzően a városról felülnézetben készült képekkel kezdődnek – innen szállunk alá, ereszkedünk le az állandóan esőben ázó, szín- és fényhiányos helyszínekre. A film magát a bűnt megtestesítő, mocskos, áthatolhatatlan-átlátszatlan ablakok mögött, nyálkás sötétben vagy (a zárójelenetet leszámítva) piszkos mesterséges fényektől megvilágított terekben játszódik, ettől képi világa már-már monokrómnak hat. Az atmoszférateremtésnél ugyanilyen súllyal esik latba a nem kevésbé impresszív aláfestő zene (Howard Shore munkája), ami szinte elejétől a végéig fenyegetően szól a háttérből, és leginkább a néző idegrendszerére hat. 
 
Szintén szembemegy a műfaji elvárásokkal, hogy a film kétharmadánál a gyilkos (akiről egyébként hangsúlyosan nem tudunk meg semmit: az ismeretlen férfi, John Doe kódnevét viseli és haja, de még ujjlenyomata sincs) önként feladja magát, hogy utána egy olyan megdöbbentő csavar következzen, amilyet addig és azóta is ritkán látni még a fordulatokra épülő thriller zsánerében is. A He7edik mer nem megnyugtatóan, sőt olyan megrendítően véget érni, mint egy megrázó filmdráma (ezt főleg a karakterek fentebb jellemzett kidolgozottsága és az ebből adódó azonosulásunk megteremtődése miatt érezzük így), ezért annak ellenére, hogy mindvégig egyszer sem mutat nyílt erőszakot (csak az erőszak felkavaró végeredményét), hihetetlenül brutálissá és nyomasztóvá válik. Műfaji filmes erényei ellenére pedig arról sem feledkezhetünk meg, hogy Fincher műve egyben szerzői munka is: erről tanúskodik például az a jellegzetes kézjegye, ami később a Harcosok Klubjában is különleges jelentőségre tesz szert, nevezetesen, hogy egy kulcsfontosságú pillanatban már itt megjelenik egy (?) hangsúlyos kvázi-szubliminális, azaz egyetlen, alig észrevehető bevillanó képkocka. Apróság, de az eddig leírtakkal együttesen ez is egyszerivé és az utánzatok ellenére is megismételhetetlenné teszi Fincher alkotását. 9/10 
 
 
Kiadás: 
Magyar Surround, angol DD 5.1-es és DTS hang, magyar és angol felirat. A külön lemeznyi extrákkal pedig nyakig (és még tovább) merülhetünk a He7edik világában. Külön anyag szól a főcímről, melynek sztoribordját, félkész és végleges verzióját is megnézhetjük az alkotók kommentárjával. A kimaradt jelenetek közt egy alternatív nyitányt és további hat jelenet bővített változatát találjuk (maga Fincher mond alá kommentárt, melynek során kulisszatitkokat is elárul, munkamódszeréről is mesél, és – szerencsére – személyes megjegyzéseket is megenged magának). A filmográfia összesen 14 (!) alkotót, résztvevőt, színészt listáz a főszereplőktől a rendezőn át egészen a standfotósig. 
 
A látványtervekről szóló extra az egyik legkomolyabb: grafika- és festményszerűen megjelenítve látjuk a terveket, miközben a látványtervező mesél valóban érdekes és revelatív dolgokat. Az alternatív befejezések közül az egyik csak apróbb eltéréseket mutat ahhoz a zárójelenethez képest, ami végül valóban bekerült a filmbe; az igazi csemege azonban annak a végül le sem forgatott képsornak a sztoribordja, melyben egy, a véglegestől gyökeresen különböző – és egyébként nagyon jó – zárlatot ismerhetünk meg. 
 
Leginkább a fényképeket és a John Doe jegyzetfüzeteit bemutató anyagok tanúskodnak arról a precíz műgondról, amivel a He7edik készült: itt látszik legfeltűnőbben, milyen részletekbe menően ügyeltek az alkotók minden egyes apró, pici dologra, ami csak bekerült a filmbe. A fotók közül megismerhetjük a filmbéli John Doe „által” készített, önmagukban is megrázó amatőrképeket (az igazi fényképésznő vezényletével), a Victorról készült fotósorozatot (itt főleg a maszkmesterek munkáját domborítja ki a kommentárt felmondó Fincher), a rendőrségi helyszíni fényképeket és a standfotókat is (utóbbi kisfilmben Peter Sorel nemcsak saját munkájáról mesél, de filmtörténeti érdekességeket is megtudhatunk tőle). John Doe jegyzetfüzeteiről pedig a füzetek látványtervezője és tervezője mesél kicsit kiakasztó dolgokat. 
 
A promóciós anyagok közt van egy 7 perces werkfilm, ami a szokásos, korrekt anyag és egy előzetes. Külön négyrészes extra szól ezenkívül a restaurálásról, hiszen a hangot a DVD-kiadás kedvéért újrakeverték, a filmet vizuálisan feljavították és a színeit is korrigálták; ezt egy kicsit hosszúra nyúlt demonstráció során a saját szemünkkel is ellenőrizhetjük. Három jelenetet pedig az eredeti és a feljavított verzióban is megnézhetünk. Az extrák szinte mindegyikéhez jár audiokommentár, és mindenhez kapunk magyar feliratot is. Nagyon hatásos ezenkívül, hogy a kisfilmek alatt csaknem végig szól a He7edikben is hallható hátborzongató zene. Azért a sok kis anyag mellé egy átfogó dokumentumfilm és egy, a film alá mondott (esetleg a színészeket is megszólaltató) audikommentár eléggé hiányzik, de ne legyünk telhetetlenek! 8/10 
 
Se7en, 1995 * 122 perc * Fórum Home Entertainment * (18) 
 
 
fürkész
2009.09.30
|


Film premierek

Erdei boszorkány - Tűzpróba

cseh-dán-magyar-norvég fantasy, 90 perc, 2018

Undipofik

amerikai-kínai animációs film, 87 perc, 2019

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

amerikai akciófilm, 130 perc, 2019

Szívek királynője

dán-svéd filmdráma, 127 perc, 2019

Éter

lengyel-litván-magyar-olasz-ukrán történelmi dráma, 118 perc, 2018
Játék
Egy nap Maggie, a tinédzser megkéri Sue Annt, a magányos nőt, hogy vegyen neki és pár barátjának piát, és Sue Ann kapva kap az esélyen, hogy szert tegyen pár gyanútlan, ám nála fiatalabb barátra.
Filmek a TV-ben
18:10
18:30
Rocky
amerikai filmdráma, 1976
18:35
Pókember
amerikai akciófilm, 2002
18:40
A szentfazék
amerikai életrajzi film, 1998
18:50
Teheráni tabuk
námet-osztrák animációs film, 2017
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.