Újabb parajelenségek

Az első rész, a Paranormal Activity a Blair Witch Projecthez hasonlóan látványos és gyors sikereket ért el: az elsőfilmes Oren Peli saját házában felvett, minimálköltségvetésből, ismeretlen színészekkel összebarkácsolt filmje hatalmasat kaszált a benne lehetőséget látó stúdió segítségével, így a folytatás már törvényszerű volt. Annyi változás viszont mindenképpen történt, hogy a rendezést a nagyjából befutottnak számító Tod Williamsre (Titkos ajtó) bízták, az ötletgazda Peli pedig producerként jelenik meg – és az első részben lemészárolt, kísérletező kedvű férj már nem jelenik meg újra.
 
Visszatér viszont a korábban meggyötört és a paranormális erőknek végül behódoló Katie – ezzel nyilván nem spoilerezünk –, hogy feldúlja húga békés kertvárosi életét, és mivel a huginak van egy kisbabája, így a helyzet hamar átcsap az érdekfeszítőből a kétségbeejtőbe. Jönnek az újabb elmosódott éjszakai kamerás felvételek, hirtelen becsapódó ajtók és furcsa zajok, meg a jó öreg körömrágás és székek karfájának markolászása. Persze kisbabákkal ijesztegetni majdnem olyan gekkó dolog, mint kisbabákat ijesztgetni, a készítők pedig megtanulták azt a leckét, hogy bizony jobban félünk attól, amit csak sejtünk, mint a legocsmányabb láncfűrészes, jégcsákányos, adóbevallásos filmbeli szörnytől.