Trent Reznor & Atticus Ross: The Social Network Soundtrack
est.hu:
|
olvasói
10/10 (2)
Aki azon is kiakadt, hogy a "sötétség hercegének" becézett David Fincher a Facebook alapítóiról forgat filmet, azzal a hírrel már tényleg nem tudott mit kezdeni, hogy a mozi zenéjét az industrial-atyaúristen Trent Reznor jegyzi majd. Hogy mi lett ebből a lehetetlen párosításból? Az év egyik legnagyobb soundtrack-meglepetése.
Több filmrajongó adott hangot nemtetszésének, amikor hivatalossá vált, hogy a Hetedik és a Harcosok klubja rendezője, David Fincher a Facebook alapításának történetét viszi vászonra. A szkeptikusok szerint Finch a Benjamin Button különös élete című érzelmes filmmel már amúgy is letért az árnyak útjáról, A közösségi háló pedig egyet jelenthet a végleges eltévedéssel. Aztán jöttek az első kritikák a mozgóképről, és gyakorlatilag mindenki szénné dicsérte a kultdirektor munkáját, így helyreállt a világ rendje, sőt az is kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is sötét moziról van szó, bár itt a ridegséget az érzelmileg kiüresedett emberek szolgáltatják, és így már abszolút érthető, miért épp Reznor neve került szóba a film zenéje kapcsán.
Amúgy nem ez az első eset, amikor Finchernek dolga akadt Reznorral, ő készítette ugyanis az Only című Nine Inch Nails szám klipjét, a Hetedik elején pedig a Closer remix verzióját hallhatjuk, filmen azonban még sosem dolgozott együtt a két nagyágyú. A projekt kezdetekor még maga Reznor is a szkeptikusok csoportját erősítette - ekkor fejezte be a NIN búcsúturnéját, és épp hátradobta magát a díványán, amikor felkeresték a megbízással. Reznor nem érezte az összhangot a sztori és az ő zenés munkássága között, de azért elolvasta a forgatókönyvet, ami annyira meggyőzte, hogy bele is vetette magát a melóba Atticus Ross-szal, aki négy NIN lemezen is társproducer volt, valamint a filmzenéhez is konyít, mivel ő hozta össze az Éli könyve sountrack-jét.
A The Social Network Soundtrack igazi dark ambient, experimentális, industrial, minimalista muzsika, olyan, amilyet már csinált együtt ez a két fickó a Ghosts I-IV ill. a The Slip című albumon, és ami a NIN "szelídebb" korszakából is ismerős lehet (mármint a The Downward Spiralhoz képest szelíd). A nagy dobás inkább az, hogy mindez egy közösségi site-ról szóló filmben csendül fel, és a legtöbb filmkritikus külön kitér arra, hogy mennyit dob az összképen a muzsika, ami valóban betölt minden üres pillanatot, és szinte lebegővé tesz egyes jeleneteket. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal olyanok is megismerhetik Reznor munkásságát, akik korábban azt hitték a Nine Inch Nails-ről, hogy az valami új kórházas tévésorozat.
A Hand Covers Bruise hipnotikus lebegése azonnal hangulatba hozza a hallgatót, ez a lassú zongoratéma fogja keretbe a majd' 70 perces lemezt. Az In Motion már egy sokkal konkrétabb ritmussal menetel, jól ismert háttérzajok mellett, az A Familiar Taste-ben pedig előkerül a nyers gitárhang is. Aztán jön az It Catches Up With You, amely alatt ismét lenyugszunk picit, hogy aztán a szép téma variálódjon a folytatásban egészen a katartikus csúcspontig. És így tovább, a 19 számos soundtrack kiválóan építkezik, ha odafigyelünk rá, nem válik unalmassá, van íve és - ami még fontosabb - hangulata. A második félidőben pedig még egy kiváló komolyzenei remixet is hallhatunk: az In The Hall Of The Mountainban Edvard Grieg ismert témája csendül fel az Opus 23-ból. Erre mondják, hogy hab a tortán.
Reznor már jó ideje megtanulta, hogy hogyan kell gyönyörű melódiákká formálni kontrollálhatatlan dühét úgy, hogy a nyugtalanító feszültség ne tűnjön el belőlük. Erre most is találhatunk példát, ahogy arra is, hogy a félelmetes industrial hangkollázsok és a relaxáló zongoratémák kontrasztja miként lehet egyszerre riasztóan hideg és csalogatóan szép.
A The Social Network Soundtrack egy emlékezetes utazás egy sivár belső világba, ami valamiért mégis lenyűgöző, és ahova ezért újra vissza akarunk menni.
Amúgy nem ez az első eset, amikor Finchernek dolga akadt Reznorral, ő készítette ugyanis az Only című Nine Inch Nails szám klipjét, a Hetedik elején pedig a Closer remix verzióját hallhatjuk, filmen azonban még sosem dolgozott együtt a két nagyágyú. A projekt kezdetekor még maga Reznor is a szkeptikusok csoportját erősítette - ekkor fejezte be a NIN búcsúturnéját, és épp hátradobta magát a díványán, amikor felkeresték a megbízással. Reznor nem érezte az összhangot a sztori és az ő zenés munkássága között, de azért elolvasta a forgatókönyvet, ami annyira meggyőzte, hogy bele is vetette magát a melóba Atticus Ross-szal, aki négy NIN lemezen is társproducer volt, valamint a filmzenéhez is konyít, mivel ő hozta össze az Éli könyve sountrack-jét.
A The Social Network Soundtrack igazi dark ambient, experimentális, industrial, minimalista muzsika, olyan, amilyet már csinált együtt ez a két fickó a Ghosts I-IV ill. a The Slip című albumon, és ami a NIN "szelídebb" korszakából is ismerős lehet (mármint a The Downward Spiralhoz képest szelíd). A nagy dobás inkább az, hogy mindez egy közösségi site-ról szóló filmben csendül fel, és a legtöbb filmkritikus külön kitér arra, hogy mennyit dob az összképen a muzsika, ami valóban betölt minden üres pillanatot, és szinte lebegővé tesz egyes jeleneteket. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal olyanok is megismerhetik Reznor munkásságát, akik korábban azt hitték a Nine Inch Nails-ről, hogy az valami új kórházas tévésorozat.
A Hand Covers Bruise hipnotikus lebegése azonnal hangulatba hozza a hallgatót, ez a lassú zongoratéma fogja keretbe a majd' 70 perces lemezt. Az In Motion már egy sokkal konkrétabb ritmussal menetel, jól ismert háttérzajok mellett, az A Familiar Taste-ben pedig előkerül a nyers gitárhang is. Aztán jön az It Catches Up With You, amely alatt ismét lenyugszunk picit, hogy aztán a szép téma variálódjon a folytatásban egészen a katartikus csúcspontig. És így tovább, a 19 számos soundtrack kiválóan építkezik, ha odafigyelünk rá, nem válik unalmassá, van íve és - ami még fontosabb - hangulata. A második félidőben pedig még egy kiváló komolyzenei remixet is hallhatunk: az In The Hall Of The Mountainban Edvard Grieg ismert témája csendül fel az Opus 23-ból. Erre mondják, hogy hab a tortán.
Reznor már jó ideje megtanulta, hogy hogyan kell gyönyörű melódiákká formálni kontrollálhatatlan dühét úgy, hogy a nyugtalanító feszültség ne tűnjön el belőlük. Erre most is találhatunk példát, ahogy arra is, hogy a félelmetes industrial hangkollázsok és a relaxáló zongoratémák kontrasztja miként lehet egyszerre riasztóan hideg és csalogatóan szép.
A The Social Network Soundtrack egy emlékezetes utazás egy sivár belső világba, ami valamiért mégis lenyűgöző, és ahova ezért újra vissza akarunk menni.
Játék
Hős volt vagy gazember? A szabadságharc árulója vagy legkiválóbb katonája? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek