Trent Reznor & Atticus Ross: The Social Network Soundtrack

Több filmrajongó adott hangot nemtetszésének, amikor hivatalossá vált, hogy a Hetedik és a Harcosok klubja rendezője, David Fincher a Facebook alapításának történetét viszi vászonra. A szkeptikusok szerint Finch a Benjamin Button különös élete című érzelmes filmmel már amúgy is letért az árnyak útjáról, A közösségi háló pedig egyet jelenthet a végleges eltévedéssel. Aztán jöttek az első kritikák a mozgóképről, és gyakorlatilag mindenki szénné dicsérte a kultdirektor munkáját, így helyreállt a világ rendje, sőt az is kiderült, hogy a látszat ellenére nagyon is sötét moziról van szó, bár itt a ridegséget az érzelmileg kiüresedett emberek szolgáltatják, és így már abszolút érthető, miért épp Reznor neve került szóba a film zenéje kapcsán.  
Amúgy nem ez az első eset, amikor Finchernek dolga akadt Reznorral, ő készítette ugyanis az Only című Nine Inch Nails szám klipjét, a Hetedik elején pedig a Closer remix verzióját hallhatjuk, filmen azonban még sosem dolgozott együtt a két nagyágyú. A projekt kezdetekor még maga Reznor is a szkeptikusok csoportját erősítette - ekkor fejezte be a NIN búcsúturnéját, és épp hátradobta magát a díványán, amikor felkeresték a megbízással. Reznor nem érezte az összhangot a sztori és az ő zenés munkássága között, de azért elolvasta a forgatókönyvet, ami annyira meggyőzte, hogy bele is vetette magát a melóba Atticus Ross-szal, aki négy NIN lemezen is társproducer volt, valamint a filmzenéhez is konyít, mivel ő hozta össze az Éli könyve sountrack-jét.
 
A The Social Network Soundtrack igazi dark ambient, experimentális, industrial, minimalista muzsika, olyan, amilyet már csinált együtt ez a két fickó a Ghosts I-IV ill. a The Slip című albumon, és ami a NIN "szelídebb" korszakából is ismerős lehet (mármint a The Downward Spiralhoz képest szelíd). A nagy dobás inkább az, hogy mindez egy közösségi site-ról szóló filmben csendül fel, és a legtöbb filmkritikus külön kitér arra, hogy mennyit dob az összképen a muzsika, ami valóban betölt minden üres pillanatot, és szinte lebegővé tesz egyes jeleneteket. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal olyanok is megismerhetik Reznor munkásságát, akik korábban azt hitték a Nine Inch Nails-ről, hogy az valami új kórházas tévésorozat.
 
A Hand Covers Bruise hipnotikus lebegése azonnal hangulatba hozza a hallgatót, ez a lassú zongoratéma fogja keretbe a majd' 70 perces lemezt. Az In Motion már egy sokkal konkrétabb ritmussal menetel, jól ismert háttérzajok mellett, az A Familiar Taste-ben pedig előkerül a nyers gitárhang is. Aztán jön az It Catches Up With You, amely alatt ismét lenyugszunk picit, hogy aztán a szép téma variálódjon a folytatásban egészen a katartikus csúcspontig. És így tovább, a 19 számos soundtrack kiválóan építkezik, ha odafigyelünk rá, nem válik unalmassá, van íve és - ami még fontosabb - hangulata. A második félidőben pedig még egy kiváló komolyzenei remixet is hallhatunk: az In The Hall Of The Mountainban Edvard Grieg ismert témája csendül fel az Opus 23-ból. Erre mondják, hogy hab a tortán.
 
Reznor már jó ideje megtanulta, hogy hogyan kell gyönyörű melódiákká formálni kontrollálhatatlan dühét úgy, hogy a nyugtalanító feszültség ne tűnjön el belőlük. Erre most is találhatunk példát, ahogy arra is, hogy a félelmetes industrial hangkollázsok és a relaxáló zongoratémák kontrasztja miként lehet egyszerre riasztóan hideg és csalogatóan szép.
 
A The Social Network Soundtrack egy emlékezetes utazás egy sivár belső világba, ami valamiért mégis lenyűgöző, és ahova ezért újra vissza akarunk menni.