„A Johnny English az első filmem, amiért be kellett tennem a lábam egy konditerembe” - Rowan Atkinson

Rowan Atkinsont ritkán láthatjuk csak a filmvásznon, ezért eseményszámba megy, ha új mozival rukkol elő. Ezúttal a Bond- és a Bourne-filmek szünetét kihasználva kapta elő a szekrényből Johnny Englisht, hogy egy hatalmasat mókázzon. A sztár meglepő őszinteséggel mesélt a színészlét kihívásairól.
- A film jóval nagyobb volumenűnek tűnik, mint az első rész volt… 
 
- Egyszerű az oka: most több pénzünk volt rá. 
 
- Egzotikus helyszínek, látványos akciók. Most se Bond, se Bourne nincs a láthatáron. Azért készült el a folytatás, hogy betöltse az űrt? 
 
- Igen, a Universal Picturesnek is járhatott valami hasonló gondolat a fejében. Még úgy is, hogy mi sem Bond, sem Bourne nem vagyunk, csak ezen figurák komikus ellenpólusai. A környezet persze kísértetiesen ismerős lesz a többi kémfilmből, és az ilyen mozik is életben tartják például a két nagyágyú legendáját. Mind díszletben, mind akciójelenetekben igyekeztünk olyanok lenni, mint egy Bond-film, ami nem olcsó mulatság. Szándékosan úgy folyt a casting, hogy nem kerestek komédiásokat. Aki nálunk szerepel, simán szerepelhetne egy 007-es filmben is. A sztorit is próbáltuk komolyan venni, valódi hátteret alkotni köréje, hogy minél hihetőbb legyen. Úgy hiszem, hogy egy igazinak ható történetben a gegek sokkal ütősebbek lehetnek. Minél sötétebb és igazibb a környezet, annál inkább kitűnnek belőle a poénok. Ezt már a Fekete Vipera világháborús jelenetei között megtapasztaltam. 
 
- Nehéz volt a fizikai felkészülés a szerepre? 
 
- Ezúttal néhány kaszkadőrmutatványt saját magam kellett végrehajtanom. A testi felkészülés nagyon trükkös dolog. Alig öt hét volt hátra a hongkongi forgatásig, amikor elszakítottam az egyik izmomat. Sajnos nem sikerült teljesen felépülnöm, és ugyan bírtam dolgozni, de amikor visszanéztem a felvételeket, néhány helyen bizony tudtam, miért is ilyen fura a mozgásom… Persze emellett edzettem is rendesen, ami számomra egyáltalán nem mindennapi dolog. A Johnny English az első filmem, amiért be kellett tennem a lábam egy konditerembe.
 
- Milyenek voltak az edzések? 
 
- Volt egy személyi edzőm, aki próbálta a lehető legtöbbet kihozni ebből a satnya középkorú testből. De nemcsak a konditerembe jártam gyúrni. Volt némi kickbox és légbox is az edzéstervben. Mindezt öt héten keresztül, minden második nap. 
 
- Élvezi, amikor akciójeleneteket forgathat? 
 
- Igen, a tolószékes üldözés is az én ötletem volt. Amikor komédiát forgatunk, okos dolog rég meglévő klisékre építenünk. Egy akciófilmnél szinte elvárják, hogy legyen benne autós üldözés, egy kémfilmtől meg pláne, de én nem akartam egy szokványos autós hajszával letudni a dolgot. Gondolkodtam, hogy minek lehetnek még kerekei, és ekkor ugrott be a tolószék. 
 
- Már nyolc év is eltelt az előző rész, és vagy négy-öt év az előző Bean-mozi óta. Akkoriban azt nyilatkozta, hogy nagyon megszenvedi ezeknek a forgatását. Javult ez valamelyest? 
-
 Nem, sajnos egyáltalán nem lett könnyebb. Mondom ezt úgy, hogy a lehető legjobb emberekkel dolgozom együtt. Ollie Parker csodálatos rendező, a Working Title pedig már régóta a partnerem, akik megbíznak bennem, és mindig biztosítják számomra a kreatív szabadságot, ami óriási segítség, de még így is megszenvedek minden forgatást. 
 
- Miért? 
 
Mert úgy érzem, hogy minden pozitív körülmény ellenére nem tudok olyan teljes kontrollt gyakorolni a film felett, amire szükségem volna. Nem vagyok túl jó abban, hogy bármilyen játékot mások szabályai szerint játsszak. A saját szabályaimra van szükségem. 
 
- Ezért telik el ilyen sok idő a filmjei között? 
 
- Igen, mert nekem fontos, hogy a projekt minden apró részletébe be legyek avatva. Ha hiszi, ha nem, a film forgatókönyvéről az első megbeszélés még valamikor 2004-ben zajlott, nem sokkal az első rész premierje után. Sok-sok verziót készítettünk belőle, és amikor elakadtunk, azt kérdeztük magunktól, hogy miért nem csinálunk inkább egy Bean-filmet? És így is tettünk. Ezután egy kicsit elengedtük a tervet, majd 2008-ban tértünk vissza hozzá. A lassú munkatempó mindenképp az én számlámra írandó, mivel nagyon válogatós és szöszmötölő a természetem. Valljuk be: egy kicsit lusta is vagyok. Nem szeretek minden nap dolgozni, de amikor elkezdődik egy forgatás, akkor az éjjelek és a nappalok is csak a munkáról szólnak. Eszem ágában sincs az egyik projektből a másikba fejest ugrani. Nekem kellenek a nagyobb szünetek a filmek között. Néha azt kívánom, hogy bárcsak én is olyan színész lennék, aki csak bekéri a forgatókönyveket, válogat köztük, majd miután az egyiket elvállalta, elmegy forgatni. Így egy film csak három hónapomba, nem pedig három évembe kerülne.  
 
- Lesz harmadik Johnny English film? 
 
- Vannak terveim. A Bond-moziknál az a szokás, hogy az ügynököt játszó színészt időnként lecserélik, hogy soha ne öregedjen meg. Szerintem jó lehetőségeket tartogatna egy olyan sztori, amiben ezt a tendenciát elfelejtetnénk, és egy igazán öreg, akár tolószékes ügynököt tennénk meg főszereplőnek, akinek azért még maradt valami a tehetségéből. Talán ebben az irányban elképzelhető egy újabb folytatás. 
Tulu/UIP-Duna Film
2011.09.25
|


Film premierek

Elrabolt világ

amerikai sci-fi, 109 perc, 2019

Mi

amerikai horror, 116 perc, 2019

Életem értelmei

belga-francia filmdráma, 98 perc, 2018

Colette

amerikai-angol életrajzi dráma, 111 perc, 2018

Bazi nagy francia lagzik 2.

francia vígjáték, 99 perc, 2019

A világ gyengéd közönye

francia-kazahsztáni filmdráma, 100 perc, 2018
Játék
A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház vendégjátéka, Az eltört korsó érkezik a Szkénébe április 12-én és 13-án. Az előadást az anyaszínházban a múlt évad végén mutatták be, budapesti színház palettáján pedig most először szerepel.
Filmek a TV-ben
18:10
Hozzám vagy hozzád?
német vígjáték, 2014
18:25
Godzilla (2014)
amerikai-japán katasztrófafilm, 2014
18:45
Csak veled
amerikai vígjáték, 1994
18:55
Támad a Mars!
amerikai akcióvígjáték, 1996
19:00
Szuperhekusok
olasz akcióvígjáték, 1985
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.