Az ember tragédiája

...a magyar filmtörténetbe, mint a János vitéz, a Fehérlófia és az Oscar-díjra jelölt Sisyphus, már 1983-ban papírra vetette Az ember tragédiája forgatókönyvét. A gyártási munkálatok közvetlenül a rendszerváltozás előtt kezdődtek meg, ám a hazai filmipar átrendeződése és az animáció formájának háttérbe szorulása okán hosszú időre leállt a munka. Sokadszori nekirugaszkodás után mostanra – öröm az ürömben –, éppen a dráma megjelenésének 150. évfordulójára készült el a teljes, két és fél órás opus.  
 
A három évtizedes „érlelés” sajnos nem tett jót a műnek: hiába a nagyszabású koncepció, az értő aktualizálás szándéka, a végeredmény színvonalában zavaróan felemás lett, amely – bár tisztelettel borulunk le az alkotó szellemi nagysága, szakmai tudása és kitartása előtt – felveti a kérdést: vajon van-e létjogosultsága ma, a technikai újításaikkal egymásra licitáló animációs mozik korában egy így, ebben a formában elkészített filmnek?
 
Képes lesz-e megszólítani a közönséget, ami ugyebár nem elhanyagolható szempont ebben az esetben, kulturális küldetés ide vagy oda. Ám a kissé anakronisztikus kivitelezés mögül is kiviláglik Jankovics zsenialitása: egyes színek (amelyek mindegyike tudatosan más és más stílusban készült) kifejezetten erősek. Méltón állítanak emléket az egykor világszínvonalú magyar animációs hagyománynak és nem utolsósorban irodalmunk egyik legkiemelkedőbb teljesítményének.