Palackposta
Flaskepost fra P, 2016 Színes, magyarul beszélő, dán-német-svéd krimi, 112 perc
Jussi Adler-Olsen regénysorozata a régi, megoldatlan bűnügyek felderítésére specializálódott Q ügyosztályról nemcsak hazájában, hanem szerte a világon nagy siker, ráadásul a dánok a filmváltozatokat is olyan tempósan gyártják, hogy azt még a hollywoodi franchise-rendszer is megirigyelné.

A skandináv krimik jellemzően elég komplex bűnügyi történetek, melynek szereplői mélyen beágyazódtak a társadalomba, szóval a jobbak közülük többek tudnak lenni egy izgalmas rejtély megoldásánál: mutatnak nekünk valamit a társadalom sötét oldalából is. A filmkészítőknek részben pont ezért annyira nehéz hozzájuk nyúlni. A szerteágazó cselekményt óhatatlanul is sűríteni és egyszerűsíteni kell, a karakterépítésre szánt idő pedig mindig megsínyli a sztori okozta kihívásokat.

Ezúttal egy új rendező, Az eltűnés sorrendjében-nel hírnevet szerző Hans Petter Moland vette át a stafétabotot, ez azonban nem nagyon érződik a filmen, ami teljes mértékben az előző két rész szellemében készült. A közveszélyes gyerekrabló után nyomozó Q ügyosztály új filmjén egyedül az akciójelenetek kapcsán láthatunk változást, melyek ezúttal sokkal feszesebbek, látványosabbak és izgalmasabbak lettek annál, mint amiket korábban láthattunk. Assad és Carl kapcsolata a könyvekhez képest továbbra is felszínes marad, még akkor is, ha Moland a True Detective mintájára rengeteget beszélteti őket hitről és életcélokról.

A Palackpostát nézve továbbra is meggyőződésem, hogy az Adler-Olsen regényeknek a tévésorozat formátum sokkal jobban állna, mint a mozifilm, mert az időhiány miatt itt pont azok a finomságok vesznek el, melyek miatt ezek a sztorik könyv formájában annyira szerethetők. Két órában elmesélve ez egyszer nézős tucatkrimi, semmi több.  

Tulu
2016.08.18