A jelenés
L’apparition, 2018 Színes, francia filmdráma, 144 perc
Valaki azt állítja, hogy megjelent előtte Jézus Krisztus anyja, a fél világ felbolydul, a találkozás helye zarándokhellyé válik, a business pedig beindul. Erről IS szól A jelenés.

Jelenés és jelenés között nagy különbség lehet. Egy jelenést általában az hitelesít, ha a katolikus egyház is elfogadja azt, vagyis hivatalosan is elismerik, hogy egy bizonyos helyen egy bizonyos emberrel valóban csoda történt. De mi a helyzet a friss jelenésekkel? Hogyan dönti el a katolikus egyház, hogy az, amiről beszámolnak nekik, valóban úgy esett meg, ahogy elmesélték nekik. Ez a kérdéskör – és persze önmagában a hit – adja Xavier Giannoli filmjének magját.  

A film főhőse Jaques (Vincent Lindon rutinból hozza a figurát), a tapasztalt háborús riporter, aki a legutóbbi kiküldetése során elveszítette egy kollégáját. Amikor Vatikánba hívják, nem tudja mire vélni a meghívást, de hajtja a kíváncsiság. Kiderül, hogy abba a csapatba válogatták be őt, akiknek az a dolga, hogy egy hosszas vizsgálat során megállapítsák, hogy a legújabb jelenés, amiről a hírek szólnak, igaz lehet-e. 

Már az alaphelyzet is abszurd, hiszen egy alapvetően szkeptikus embertől várják, hogy igazoljon egy isteni csodát, de ez még csak a kezdet. Giannoli filmjének a legnagyobb baja, hogy ugyan fontos akar lenni, inkább csak fontoskodó lett. A jelenést telitömte filozofikus párbeszédekkel, egyházkritikus gondolatokkal és számos morális és hitbéli próbatétellel a főszereplői számára, de végig érezni, hogy többnek akar látszani annál, mint ami végül összejön neki, és ez a nagy akarás még egy-két megmosolyogtató jelenetet is produkál. 

Tulu
2018.08.24