Üveg
Glass, 2019 Színes, amerikai misztikus thriller, 129 perc
Két sikerfilm kellett csak ahhoz, hogy M. Night Shyamalanból újra előtörjön a Szörny.

A Szörny jelen esetben a gigászi méretű egót jelenti: emberünk a Hatodik érzék és a Jelek sikere után annyira elszállt magától, hogy az évek alatt kb. minden filmstúdióval összekapott, akik nem borultak azonnal térdre attól, hogy vele dolgozhatnak, és jó néhány megabukás kellett ahhoz, hogy ez az egó visszaszoruljon. Aztán jött A látogatás és a Széttörve váratlan sikere, és emberünk ismét nyeregben kezdte érezni magát.

A szerény léptékű filmek után A sebezhetetlent és a Széttörvét trilógiává kerekítő Üveg már próbál nagyban játszani, és a mai divathoz igazodva univerzumot építeni, és akkora mondanivalója van a szuperhősös képregényekről, mint a ház. A gond csak az, hogy már nem 2000-et írunk, a csapból is szuperhőstörténetek folynak, szóval emberünk olyan dolgokat magyaráz folyton túl és rág a szánkba, amik már az átlagnéző számára is teljesen evidensek.  

Pedig jól láthatóan volt ötlete, mihez kezdjen a franchise-zal: ügyesen köti össze az első két filmet, és azt is tudja, merre kell továbbvinni a sztorit, de ahhoz már lusta volt – vagy túlságosan magabiztos –, hogy az ötleteit rendesen kidolgozza. Az „eresszünk össze egy szuperhőst és két szupergonoszt egy elmegyógyintézet falai között” koncepció ígéretességét képtelen valós izgalmakra váltani, ugyanis akkora logikai bakik vannak benne, hogy attól még nézőként is elpirulunk, de azt adjuk meg neki, hogy a nyitány menő és izgalmas, és a film végi nagy leszámolásnak is vannak gyönyörűen kivitelezett pillanatai. 

2019.01.14