Rossz versek
Rossz versek, 2018 Színes, magyar vígdráma, 97 perc
A szakítás utáni depresszió még sosem volt olyan szórakoztató, mint Reisz Gábor második nagyjátékfilmjében.

Reisz Gábor rendező nem ijedt meg a saját árnyékától. Bár tudta, hogy a filmje alapötlete igencsak hasonlít első nagyjátékfilmjére, a fillérekből készült, majd hatalmas sikert aratott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanra, őt ez nem tántorította el. Tudta, hogy a két film között bőven van annyi különbség, hogy a Rossz versek megállja a helyét azután is, ha valaki már látta a VAN-t, legfeljebb azt érezhetjük majd, hogy ez egyfajta folytatása, kiterjesztése vagy akár kivirágzása az ott megkezdett stílusnak és tartalomnak.  

Tamást elhagyja a csaja, és ő csalódottan tér haza Párizsból. Nem tudja feldolgozni, mi történt vele, és a régi kapcsolatait, és ezeken keresztül a teljes eddigi életét átgondolva próbál egyről a kettőre jutni, és rájönni arra, mit ronthatott el. Mindezt az idősíkok között vadul váltakozva követhetjük figyelemmel, amit jól jelez, hogy Tamás karakterét összesen négy színész (köztük maga az író-rendező Reisz) alakítja. 

A Rossz versekben van valami Woody Allen önelemző/önsanyargató hozzáállásából, valamint Michel Gondry formai játékosságából is, de lassan elmondhatjuk, hogy Reisz egy teljesen saját, messziről felismerhető formanyelvet dolgozott ki. Egyetlen pechje van: mondanivalójában ez a filmje is annyira magyar, annyira nekünk, magyar nézőknek szól, hogy nehezen elképzelhető, hogy külföldön nagy sikert arasson. Persze ettől még a Rossz versek magyar szemmel egy rendkívül szórakoztató, vicces és megható mestermű marad. 

Tulu
2018.12.18