Ne szólj száj
A pszichiáternek tizenkét órája van, hogy páciensének titkait megtudja... Klasszikus thriller, Hitchcockra kacsintva.

Napjainkban kevéssé van keletje a hagyományos vonalvezetésű krimiknek, hiszen a parázs akcióthrillerek korában régimódinak számítanak az efféle alkotások. Épp ezért sokat kockáztat, aki a klasszikusokra kikacsintva készít filmet, és olyan produkcióra vállalakozik, melyben - szándékai szerint - a feszültség szinten tartását nem petárdaözön vagy robbanások sorozata, hanem a rafinált cselekmény szavatolja. 

Gary Fleder rendező (Leszámolás Denverben; A gyűjtő) valami ilyesmivel próbálkozik legújabb munkájában. Dr. Nathan Conrad, a New York-i felső tízezer pszichiátere elismert és gazdag ember, emellett boldog családi életet él feleségével és lányával. Az orvos egy nap új beteggel találkozik: a páciens egy Elizabeth nevű fiatal nő, akiről már minden pszichiáter lemondott, és aki számára Conrad az utolsó esély. Hamarosan kiderül, hogy a lány szörnyű titkok tudója, olyan információk birtokosa, amelyek bizonyos elemek számára mindennél többet érnek. Az első kezelés éjszakáján elrabolják az orvos kislányát, és az életéért cserébe a pszichiáternek ki kell szednie Elisabeth-ből ezeket a bizonyos információkat. Ha ez nem sikerül neki tizenkét órán belül, a lánya meghal.A Ne szólj száj alkotói előtt a thriller műfaj igazi nagyágyúinak munkái, Alfred Hitchcock mesterművei, illetve Alan J. Pakula vagy John Schlesinger hetvenes években forgatott filmjei álltak mintaként, és ez már önmagában véve dicséretes, még ha Fleder rendező és csapata nem is volt képes maradéktalanul megfelelni a maga elé célul kitűzött feladatnak. Helyenként lelassul a tempó, megtörik a lendület, és sok ponton melodrámaízű a film, de ezekért a gikszerekért kárpótol az ihletett színészi játék, Michael Douglas vagy Famke Janssen minden rezdülésében imponáló jelenléte.  

Tutajos
2001.12.20