Derült égből Polly
Along Came Polly, 2003 Színes, feliratos amerikai vígjáték, 90 perc
Ki lehet unalmasabb, merevebb és ennélfogva nagyobb balek, mint egy jól fizetett kockázatelemző - gondolják Hollywoodban. És bár az Álomgyárat fehérgalléros hivatalnokok irányítják, mégis úgy találják helyénvalónak, ha rendre legyártatnak egy-egy vígjátékot arról, hogy milyen hülye is a többi középszerű yuppie, akinek gőze sincsen arról, milyen is a való élet. Vajon miféle kisebbrendűségi érzést hivatott ez feloldani? Mindegy, lássuk inkább a soron következő „merev pasas találkozik élete szerelmével, aki laza” vezérszálú projektet és lássuk, hogy milyen produkciós értékekkel bír és mire képes a piacon!

Adott tehát Reuben Feffer, akit nászútjuk első napján megcsal a kedves neje a francia búvároktatóval - de miért is ne csalná, hiszen mégiscsak egy neurotikus kockázatelemzőről beszélünk itt. Aztán felsült hősünk elkezdi csapni a szelet egy kedves, de szétszórt pincérlánynak, aki nagyon más, mint ő. De tudjuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és ezért - de egyedül csak ezért - ők ketten valahogy mégis összejönnek, bár ettől még továbbra is mást akarnak az élettől: a lány szabadságot, a fiú kockázatelemzést. Találja ki a kedves olvasó, hogy kettőjük közül melyikük fog a végére megváltozni! 

Bár az író-rendező, John Hamburg írt már nagyon jó szerepeket Ben Stillernek - Apádra ütök; Zoolander, a trendkívüli -, ezt most kicsit elmaszatolta. Igaz, összehozott pár épkézláb párbeszédet, talált néhány érdekesebb mellékszereplőt is, még sincs igazi történet, ami van, az pedig inkább csak ürügy arra, hogy Stiller bohóckodjon - ami néha elég jó, néha meg nem annyira (mint például amikor elkezd salsát járni). Stiller és Jennifer Aniston között pedig picit sem vibrál a levegő, ami nem csoda, hisz utóbbinak nem is jutott igazi szerep. A visszatérő poénoknak ugyan a fele azért mégis vicces, de elég furcsa kis vígjáték az, ahol egy kiöregedett akciósztár, Alec Baldwin lopja el a legjobb pillanatokat.

Vízer
2004.03.04