Bolondok éneke
Bolondok éneke, 2003 Színes, magyar-francia filmdráma, 108 perc
Bolond világban csak a bolondok látnak tisztán: tudjuk ezt már régóta - legalábbis könyvek és filmek sokaságából. A tisztánlátásukat őrző „bolondok” történetei nemcsak témaként lehetnek izgalmasak, hanem a konkrét sztorin túlmutató példázatként is szolgálhatnak. Bereczki Csaba első filmje, a Bolondok éneke is ezt az utat járja.

Főhőse, egy magyar származású francia orvos, Zoltán egy nemzetközi segélyszervezet munkatársaként vetődik el Erdélybe. A misszió lebonyolítását azonban a férfi váratlan (és különös öngyilkossági kísérlethez vezető) idegösszeomlása megakadályozza. Így kerül hősünk elmegyógyintézetbe. A vadregényes természeti környezetben, egy lepusztultságában is erős hangulatú régi kastélyban működő intézmény természetesen csodabogarak, bolondok és egyéb fura szerzetek gyűjtőhelye. Zoltán régi-új kapcsolatain keresztül a filmben felvonul előttünk az ápolók és ápoltak seregszemléje, egyre otthonosabbnak és bölcsebbnek tűnik ez a zárt világ - Zoltánt azonban egy régi, családi traumája mégis kivezeti az intézményből, hogy aztán „kívülről” még tisztábban láthasson rá a bolond világ és a zárt osztály viszonyaira... 

Kicsit titokzatoskodó ez a filmleírás, a Bolondok éneke ugyanis nem a sztori miatt érdekes, bár van a végén egy csavar. Bereczki Csaba filmjében a karakterek sokszínűsége és a válogatott színészcsapat magánszámsorozata ragadhatja meg a néző figyelmét. Erős az atmoszféra, olykor megragadóak az álomszerű, elvarázsolt betétek - a Bolondok éneke, bár egy kicsit mélyebbnek akar látszani, mint amennyire kiszámítható, annyiban mégis ritka munka, hogy a kelet-európai film nagy, komoly, világmagyarázó tradíciójához próbál visszakanyarodni.

gorcsev
2004.10.28