A randiguru
Hitch, 2005 Színes, amerikai romantikus vígjáték, 115 perc
Will Smith, az egykori ifjúsági szóköpő lazazenei karrierjén túl felnőttkorára szép filmes pályát futott be, ám most - ütődött western-átiratok (Vadiúj vadnyugat) és mosolygó marslakós vígjátékok (Men in Black) után - végre egy tökéletesen méretre szabott filmben remekel, igaz, egyes helyeken vissza lehetne venni a képzeletbeli celluloidöltönyből.

A számtalan sápadtarcú pályatársát lepipáló Kovács testvér viaszmását egyszer talán az Afro-Amerikai Sárm Intézet előcsarnokában fogják kiállítani. Addig is itt ez a mozgóképekben elbeszélt, közel sem tökéletes, de a kortárs romantikus vígjátékokhoz (lásd: Hugh Grant és Sandra Bullock összeeresztése stb.) mérve fergeteges, szerelem-alapú életismereti történet, melyet két dolog ment meg a középszerűségtől. Az egyik természetesen Smith fesztelenül elegáns alakítása, a másik pedig a brit Andrew Dunn (Több mint testőr, Gosford Park) operatőri munkája. 

A tehetős és jólelkű ügyfeleit nyerő tanácsokkal segítő randidoktor története a bemutatkozó körök lefutása után természetesen az „akasztják a hóhért” formulánál köt ki, címszereplőnk azonban egészen a film utolsó húsz percében elkövetkező üresjáratig szinte egyedül viszi a vállán a balhét. A randiguru Hitch figurája alapvetően ellenszenves kellene legyen, hiszen hősünk nem több felkapaszkodott ál-yuppie-nál, aki privát akcióban saját receptjeit sem képes alkalmazni, Smith azonban szerethetővé és izgalmassá teszi karakterét. 

Ehhez járul még a kiválasztott Sara Melas (Eva Mendes - Túl közeli rokon) pihe-puha bőre és dögös munkaruházata, valamint egy furcsa pár: a dagadt könyvelő és az ellenállhatatlan örökösnő kedves kettőse. Andy Tennant rendező (Mindenütt nő) ezúttal sem lép túl korlátozott képességein, de legalább az erős táncoskomikus és a profi operatőr munkája felidézi a negyvenes évek nagyvárosi szerelmesfilmjeinek hangulatát. És ha a patikuki mellé egy kis privát szerelmet is viszünk a vetítőbe, a film még jobban fog ízleni!

csmozi
2005.03.10