Sin City
Sin City, 2005 Színes, szinkronizált amerikai akcióthriller, 126 perc
Cinemax 2, október 22. 22:45
No ez az a film, amitől minden rendes mozirajongónak rekedtes lesz a hangja és automatikusan elered a nyála! Mekkora sztárok, micsoda rendező(k), ráadásul képregény-adaptáció és film noir egyben, meg teljesen új látványvilág! Apám!

Roberto Rodriguez (Desperado, Alkonyattól pirkadatig, Kémkölykök) ugyanis három teherautónyi hollywoodi sztárt felhasználva, egy kultikus képregényt vitt vászonra az eredeti szerző-rajzoló Frank Millerrel karöltve, és országos cimboráját, Quentin Tarantinót is meghívta egy kis vendégrendezésre. Nem csoda, hogy a végeredmény baromi látványos lett, nagyot szól, de egy picit steril maradt. Ez persze apró képzavar, mert a filmben szinte minden figura vagy maga mocskos, vagy a múltja az.  

A három egymásba fonódó történet hősei nehézfiúk, cinikus magánkopók és kikopott zsaruk, akik éppen véres bosszút állnak, vagy hölgyeket védenek meg náluk is sokkal elvetemültebb, kegyetlenebb és „rosszarcúbb” fickóktól. Hőseink útját annyi hulla, elszabadult testrész, kék-zöldre vert gazfickó és hálás örömlány szegélyezi, amennyi tíz másik akciófilmbe se férne bele. Ráadásul mindezt képregényhez illően rajzolt háttér előtt és majdnem fekete-fehérben látjuk. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem lenne ennyire tömény, mert a film jelenetenként külön-külön kifejezetten izgalmas, együtt viszont sok. És nem ártott volna, ha némi iróniát mellékelnek, hogy ez van kérem, ne tessék komolyan venni, mert mi se vettük. 

A tanulság az, hogy ez a Rodriguez egy nagy gyerek! Mindent bele akar préselni a filmbe, amije csak van, aztán egy elégedett hatéves ártalmatlan kíváncsiságával öldösi le és kínozza halálra szereplőit. Igaz, az erőszak erősen stilizált marad - amennyiben a fröcskölő rajzolt vér piros, fehér vagy sárga festék, a színészek pedig igazából nem is halnak meg!

Vízer
2005.05.30