Üvegfal
Üvegfal, 2004 Színes magyar filmdráma, 87 perc
Erdőss Pál - aki a nyolcvanas években a Budapesti Iskola örököseként dokumentarista játékfilmekkel indult (Adj király katonát!, Visszaszámlálás, Gondviselés) - nyolc év eltelte után jelentkezik új nagyjátékfilmmel.

A Gyilkos kedv akciókrimije után másfajta húrokat penget: az Üvegfal főhőse egy egyedülálló anya, akinek kislánya leukémiában szenved. Egy hirtelen rosszullét után kiderül, hogy Laurának sürgősen csontvelő-átültetésre van szüksége, különben néhány héten belül meghal. Ágnes - aki mellesleg a kórház gazdasági igazgatója - mindent elkövet, hogy lánya életét mentse (a Laurát kezelő főorvosnak például új kórházi berendezéssel kedveskedik), de a szűk családban senki sem alkalmas donornak. Ekkor az anya kétségbeesésében felkutatja bátyját, akivel már hosszú évek óta nem tartja a kapcsolatot. A (nagyon mélyre) lecsúszott, súlyos alkoholista férfit szülővárosukban, Szabadkán találja meg. Ágnes megpróbálja az emberi roncsot Budapestre csábítani, majd - mikor kiderül, hogy ő az egyetlen alkalmas donor - további küzdelmek következnek, hiszen a műtétnek még így is nagyon sok akadálya van. A dolog pedig szinte a végéig kétesélyes... 

Az Üvegfal több ember párhuzamos küzdelmét ábrázolja, hiszen a leukémiás kislány és édesanyja mellett a szerencsétlen nagybácsinak is harcolnia kell az életéért. A létküzdelmek során pedig nemcsak az ő, hanem hozzátartozóik élete és jelleme is látványos fejlődésen megy keresztül. A film néhány kevésbé meggyőző színészi alakítása mellett azonban a mellékszerepekben számos jó alakítást fedezhetünk fel (az elvált férjet játszó László Zsoltét és a segítőkész fiatal orvost alakító Kaszás Attiláét például). Na és minden benne van, amit egy melodrámától elvárhatunk: érzelmek, izgalmas fordulatok, versenyfutás az idővel, ráadásul kapunk egy kis társadalomkritikát is a kórházi korrupció és az alkoholizmus jelenségének, továbbá az egyedülálló anyák helyzetének megjelenítésével. Ez is valami.

fürkész
2005.12.14