Lúzer SC
The Benchwarmers, 2006 Színes, feliratos amerikai vígjáték, 84 perc
aMC, november 1. 07:40
Van olyan, hogy nagyon rossz vígjátékot is végigröhög az ember, ha elég sűrűn követik egymást a bugyuta poénok, mert nagy gyerekek vagyunk mind, és néha elég, ha azt mondják hangosan, hogy: fing meg fika!

Ez ugyanis a film két alapvető komponense, bár akad rókázás, mogyorózás meg kakival bekenés is, szóval ki tudná mindezt nevetés nélkül megállni, főleg annál a gyakran ismétlődő résznél, amikor szép nagydarab férfiak egymás mellbimbóit csavargatják? Mondjuk, nekem sikerült, de hány nézőnek nem! De félre az entellektüel fanyalgással, lássuk, mi az üzenet, mit tanulhatunk mindebből! Hát azt, hogy néha a balfékeknek is összejön, sőt minél nagyobb pancserek, annál jobban kijár nekik, hogy megleckéztessék az őket kiskorukban szivatókat, és ebben biztos van valami. Gus, Richie és Clark például irdatlan nagy pancserek, ami a frizurájukon is látszik, ám mivel a törpejárású Gus (Rob Schneider) született őstehetség, már ami a baseballt illeti, sorsuk egy különc milliomosnak köszönhetően úgy alakul, hogy rendre meg kell mérkőzniük a környék összes gyerekcsapatával - de miért pont gyerekekkel? - bizonyítandó, hogy a lúzereknek is jár a játéklehetőség. 

A dolog persze akkor működne rendesen, ha szerethető lúzerekről lenne szó, ám a kifejezetten pancser szerepekre szakosodott Schneideren és a mindig szerethető, joviális Jon Lovitzon kívül mindenki szimplán irritáló, az pedig külön sajnálatos, hogy Jon Heder, a Napoleon Dynamite című amerikai indie kultfilm címszereplője - a világ leghíresebb mormon színésze! - fillérekért hajlandó volt a kvázi szellemi fogyatékos fikazabáló idióta szerepére beugrani. Na ja, valamiből a mormonoknak is élniük kell! 

Vízer
2006.07.26