Alvilági játékok
Lucky Number Slevin, 2006 Színes, feliratos amerikai krimi, 109 perc
Ha szélhámosok és maffiózók kerülnek szembe, nem mindig a tűzerő a döntő, különösen egy fifikás, jól összerakott krimiben. De a vérszomjasabb nézők kedvéért azért elég sokan hullanak el, biztos, ami biztos.

Adott egy ártatlan képű fiatalember, bizonyos Slevin (Josh Hartnett), aki egy haverja lakásában pecózik, így aztán néhány nehézfiú rajta akarja behajtani a haver adósságait. Hősünk hamarosan az összes környékbeli, egymással is rivalizáló gengszterfőnök zsebébe kerül - miközben rendre beverik a képét, már csak a nyomaték kedvéért is. Ha éppen nem ez történik vele, akkor a kedves szomszéd kórboncnoklánnyal próbálja összerakni a gyorsan zajló eseményeket, felemás sikerrel.

De a néző sincs mindig képben ebben a tempós, remekül fotózott, sztárparádéval spékelt darabban, ahol tripla csavarok és flashbackek verik egymást kenterbe, de akad tűzijáték is bőven. Elvileg nincs is miért panaszkodni, még a kölyökképű Josh Hartnett is megállja a helyét az olyan nagyok mellett, mint Ben Kingsley, Bruce Willis vagy Morgan Freeman, jól is van minden összerakva, csak valahogy túl tudatos az egész. Túl kimértek a túl sűrűn érkező fordulatok, túl agyasan építkezik fel a finálé is, és ami azt illeti, túlságosan is érződik Tarantino, Guy Ritchie vagy éppen a Bryan Singer-féle Közönséges bűnözők hatása. Ez messze nem jelenti azt, hogy a film rossz, csak azt, hogy kicsit túlságosan tutira akart menni. Éppen ezért nem árt odafigyelni minden részletre és elveszejtett mellékszereplőre, és akkor utólag mi is nagyon okosaknak érezhetjük magunkat! 

Vízer
2006.11.01