Emelet
Emelet, 2006 Színes magyar filmdráma, 90 perc
Az első magyar irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre 1977-es kisregénye, a Detektívtörténet alapján forgatta Vecsernyés János Emelet című filmjét.

A változtatás ellenére az eredeti cím és a film címe is hűen tükrözi a két műben megjelenő világot: detektívtörténet, hiszen benne egy ellenálló csoport és velük párhuzamosan egy naiv, idealista fiatalember szeretné kinyomozni, mi is az a titokzatos Emelet, egy politikai titkosrendőrség, amely egy meg nem nevezett ország látszatdemokráciájában láthatatlanul teszi a rendet - emberéleteket is feláldozva. Ugyanakkor persze az Emelet is próbálja minél inkább megfigyelése körébe vonni az ellene lázadókat és a kíváncsiskodókat. Az Emelet cím pedig - a nyilvánvalón túl - azért találó, mert képileg olyan absztrakt és lélektelen módon jelenik meg ez a névtelen rendcsináló gépezet, hogy azt valóban a legsemmitmondóbb szavakkal lehet csak leírni. 

Az eredetileg operatőr Vecsernyés második nagyjátékfilmes rendezésében az elsőhöz, a Kvartetthez hasonlóan ismét kevés szereplős, jórészt belsőkben (kopár, üres irodákban és lakásokban) forgatott művet alkotott, amelynek meghatározatlan európai országban játszódó kafkai disztópiáját nem nehéz bármely létező demokráciára érvényesnek tekinteni. Így a „detektívtörténet” izgalmain túl inkább egyéb, sokkal egzisztenciálisabb jellegű izgalmat (félelmet?) fogunk érezni megtekintése közben. A különleges, nyomasztó alkotás további érdekessége, hogy benne apa és fia, Haumann Péter és Haumann Máté apát és fiút játszik. 

fürkész
2007.01.17