Candy
Candy, 2006 Színes, feliratos ausztrál filmdráma, 108 perc
Az ausztrál rendező, Neil Armfield 2006-ban valamiért úgy gondolta, van még fantázia egy, a drogfilmet a romantikus drámával keresztező darab leforgatásában.

Legalábbis akkor, ha a mű egy sikeres regényen, Luke Davies azonos című alkotásán alapul. Az adaptáció fogyatékossága (főként a karakterek kidolgozatlansága) miatt sajnos a Candy szerelmes filmként kevésbé, drogfilmként azonban annál jobban működik. Két fiatal hőséről ugyanis nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy anyagoznak - szeretik a szert és egymást. A szer megszerzése érdekében pedig ugyanazt csinálják, mint az összes többi súlyosan függő: lopnak, csalnak, hazudnak, prostituálódnak. 

Onnantól kezdve, hogy az elején a fiatal festőnő, Candy azt mondja szerelmének, a költőaspiráns (valójában henye, lúzer munkanélküli) Dannek, hogy most úgy akarja kipróbálni, ahogy ő (azaz nem szippantani, hanem lőni akarja a heroint), három felvonásban nézhetjük végig a szerelmespár útját a lejtőn lefelé (és vissza?). A három rész rendkívül fantáziadúsan a Menny, a Föld és a Pokol címet viseli. 

Mivel a film gyakorlatilag semmi újat nem hoz az eddig készített ezernyi drogfilm mellé, a már százszor látott sztorielemeket és kliséket viszont rutinnal és remek színészek segítségével (a főszerepeket alakító Heath Ledgeren - Casanova, Túl a barátságon - és Abbie Cornish-en - Bor, mámor, Provence - kívül például Geoffrey Rush) tálalja, határozottan ajánlható a műfaj rajongóinak, akik biztos nagy örömmel néznek meg az eddigi ezer után egy ezeregyedik bódult-bódító művet is. 

fürkész
2007.07.10