Rajta hagyni a kezem nyomát – Bereményi Géza
Bereményi Géza rajta hagyta a keze nyomát a 80-as, 90-es éveken. Megírta többek között a Légköbméter című színdarabot, kaptunk tőle fontos kultfilmeket (Megáll az idő, A tanítványok, Eldorádó, A turné) és számtalan dalszöveget. Most újra kéznyomatot hagy, ezúttal a Radnóti Színházban. Ősbemutató készül Apacsok címmel, melynek egyik szerzője Bereményi.

- Ha jól tudom, nem a legelejétől vesz részt a produkcióban. Hogyan csöppent bele?  

- Telefonált Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója, hogy a színház egyik dramaturgjának, Kovács Krisztinának van egy színdarabterve, melyet Török Ferenc fog rendezni. A darabból már kész van egy általuk írt vázlat, egy jelenetsor, a szereposztás is megvan, és hogy ezt meg kellene írni. Elküldte a vázlatot, megtetszett, és kedvem támadt részt venni ebben a munkában, úgyhogy elvállaltam. Minden nap találkoztam Krisztával, és megírtuk a darabot. Így is lesz a színlapon: Bereményi Géza-Kovács Krisztina: Apacsok

- Mi fogta meg benne annyira, hogy azonnal igent mondjon?  

- Egyrészt nagyon furcsa dramaturgiája van, ez az egyik fő erénye és jellegzetessége. Olyan, mint egy nagy V betű. Az első fele visszafelé megy az időben, a V betű alján van a „magjelenet”, majd a második fele előre kezd menni, és visszaérkezik a mába. 40 évet száguld be: a jelenben kezdődik, és ott is végződik. Másrészt nagyon érdekes a téma. Tulajdonképpen egy ügynök-darab: egy indiánt játszó fiatalemberek közé beépült besúgóról és an¬nak tartótisztjéről szól. 

- Amikor először olvastam erről az indiánjátékról, nem tudtam eldönteni, ez vicc vagy komoly...  

- Több nemzedék óta játsszák, szerte a világon. Magyarországon a II. világháború előtt kezdte el az első generáció. A gyerekkori romantikus olvasmányélményeiket viszik tovább a felnőttkorba. Nagyon komolyan veszik: van rendes indián nevük, törzseket alkotnak, és évente néhány hétig éppen úgy élnek, mint az indiánok. Tanácskoznak, harcolnak, persze szigorú szabályok szerint, hiszen semmi nem megy élesben. Telente varrják a ruháikat, faragják a tárgyakat, ékszereket, nyaranta pedig összegyűlnek a Bakonyban, a Dunakanyarban és az ország különböző pontjain. Én magam is részt vettem egyszer benne: barátom és szerzőtársam, Cseh Tamás indiánfőnök a Bakonyban, ami még egy ok, amiért közel éreztem magamhoz a témát. Sőt, az előadás látványtervezője, Gauder Áron is indián... Ő először csak tanácsadóként vett részt a munkában, aztán kiderült, hogy az ő rajzfilmes, animációs világa a legalkalmasabb az előadás látványvilágának megteremtésére. Maga a darab a 60-as évek eleji indiánokról szól, akik közé a belügyminisztérium besúgókat épített be, akik figyelték az indiánokat, mert valami államellenes dolgot szimatoltak. Ez megtörtént dolog, nyomai vannak a levéltárban. 

- Nem kötötte a kezét, hogy kész szereposztásban kellett gondolkodnia?  

- Engem ez segít. Csináltam már ilyet, és sokkal jobb, ha az ember elképzelhet egy szereposztást, ráadásul olyat, ami nagyon jó! Majdnem minden színész legalább két sze¬repet játszik, mivel három generációt ölel át a történet. Csányi Sándor például egy fiút játszik a jelenben, de ő a saját nagypapája is, fiatal korában. Csomós Mari egy nagyanya és egy házmesterné. Az ő fiatalkori énje Wéber Kata. Szervét Tibor a jelenben egy apa, a múltban ő a tartótiszt, aki beszervezi a besúgót, átveszi a jelentéseket, instruál... 

- Figyelemmel kíséri a próbákat, vagy már elengedte a szöveget?  

- Épp innen megyek Krisztinához átírni egy jelenetet. Még alakul a szöveg. De a próbákra szándékosan nem járok be. Csak az írott szöveg az enyém, a színészek majd úgyis magukra alakítják. Ebbe nem szeretek belefolyni. 

- Mennyire érezheti közel magához ezt a sztorit egy átlagos, mai budapesti néző?  

- A ma emberének az ügynök-szál a legérdekesebb, ez okoz erkölcsi problémát. Még mindig nem tudjuk jól kezelni ezt a dolgot. Sőt, inkább sehogyan sem tudjuk kezelni. És persze a cselekmény is izgalmas lesz, mert a V betűnek a lefelé vezető szára olyan, mint egy krimi: gyilkossági ügyben nyomoznak, visszafelé. És amikor előrefelé kezd haladni időben, az már erkölcsi dráma tulajdonképpen moralitás. Az első perctől kezdve azt éreztem, hogy ez nekem való. Hogy rajta tudom hagyni a kezem nyomát. 

Rick Zsófi
2009.03.02