Görögbe fogadva
My Life in Ruins, 2009 Színes, feliratos amerikai–spanyol vígjáték, 98 perc
A „bazi nagy” kifejezést újra divatba hozó Nia Vardalos alapjáraton csipetnyit irritáló jelenség, de le a kalappal előtte, hogy minden hendikepje ellenére képes időről időre tényezővé válni Hollywoodban.

Nia Vardalos sok-sok smink alatt sem túl szép, nem éppen fiatal – viszont jól tartja magát – és korántsem vicces, így külön teljesítmény, hogy így is nézhető vígjátékokat termel, ha jókora kihagyásokkal is és ugyanazzal a recepttel. A titok most is a görög életérzés, és az amúgy kissé sumák módon javarészt Spanyolországban forgatott turistacsalogató nem fél a vaskos sztereotípiáktól. Hősnőnk ugyan amerikai, de görög vére hazahúzta, így idegenvezetőként dolgozik, amiben nem sok örömöt talál.

A turisták – akik itt a legjobb esetben is jóindulatú balfékek – irritálják, a görögök dettó, ráadásul száraz stílusa és kollégája machinációja eredményeként mindig a bendzsóbb csoportot kapja. Csakhogy a béna az új menő, és egy kedves öregúrnak köszönhetően hősnőnk megtalálja a belső görögjét, majd jól összejön a titokban dögös buszsofőrrel, a csoport tagjai pedig sikeresen elengedik magukat, és majdnem rácáfolnak a különböző nemzeti előítéletekre, majd előkerül néhány Viagra-vicc is. Nia Vardalos szerelmi élete és önmagára találása ettől még nem lesz érdekfeszítő, de akad sok vicces mellékszereplő – köztük a mindig remek Richard Dreyfuss –, és mivel a forgatókönyvet a Simpson család veteránja, Mike Reiss jegyzi, a dumák sem rosszak. A turisták kárára pedig bátran lehet élcelődni – az esetek nagy részében tényleg hülyék…

Vízer
2009.08.11